Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Jócsik Lajos: Egy városképhez

vasútvonalon feküdt ez a város, a polgárosuló Magyarország egyik ütőerén, de élete önmagában nem volt polgárian teljes. Az első osztály, mintha régen elkerülte volna e tájat, csak átutazott rajta a Rákócziinduló hangjai mellett. A város nem hívta, nem kötötte, csak pár pillanatnyi kedves átutazási hangulatot muzsikált neki. Az újvári embernek, akinek társadalmi fegyelmezettsége szinte köztudomású volt, s aki oly áhítattal tekintett a társadalmi hierarchia felsőbb helyei felé, az első osztály emberformájú reprezentánsának ritka látásában csak akkor volt szerencséje, amikor a választások jöttek, s a kormánypárti grófi jelölt a szavazatait kérte. Sokszor megesett azonban, hogy az újvári ember az ellenzéki jelöltre szavazott ilyenkor, vagy ha a választáson stikli történt, amelybe belebukott az ellenzéki jelölt, a bukott hőst elgyászolták fogcsikorgatásokkal és őszinte könnyekkel. A zöld tollasok és a piros tollasok harcaira az újváriak még mindig emlékeznek. így, a feudális jellegű első osztály hiányában az alföldi parasztvárosok társadalmi szerkezetéhez volt hasonlatos Érsekújvár társadalmi élete. Gazdasági vonatkozásban annyit jelent ez, hogy nincs nagybirtok a város határában, és társadalmi vonatkozásban annyit, hogy paraszttömegek lakják meg a várost, s adják meg életének különösségét. Mondottuk már, hogy a modern értelemben vett első osztály is hiányzik ebben a környezetben. S ez a tény a város történelmi szerencsétlensége. A város, ha modernizálódott és technizálódott is élete, csak mellékesen és részlegesen, vagy történelmi esetlegességgel kapcsolódott be a modern városfejlődésbe. A polgárosulás áramkörei csak átfutottak rajta, önmaga nem tudott az urbanitás batériájává erősödni. Megjelentek a gyárak is életében, de a tulajdonosok Budapesten vagy Bécsben éltek. A polgár, a burzsoá, akinek a modern termelésben való szervező értékét a polgári nemzetgazdaság annyit hangsúlyozza, a vállalkozó szellem és készség birtokosa a termelés nyugtalanságait felidéző tényező, hiányzott a város életében. Igaz, a régi világban nem tudott decentralizált városi élet kifejlődni. A polgári vágyak és ambíciók, amint létrejöttek a vidéki környezetben, a fővárosba áramlottak, mint a vidéki üzemek vállalkozói haszna, ahelyett, hogy decentralizált erők formájában a helyszínen lendítették volna az életet, mint ahogyan azt a vidéki cseh városok világában láthatja ma a figyelő szem. Baťa nem a központokból, de Zlínből és Otrokovicéből hódította meg a köztársaság, Közép-Európa és a világpiac cipőtermelését és fogyasztását. A régi világban ilyen jelenség teljesen elképzelhetetlen. Szinte az egész ország polgárosulása arra állítódott be, hogy az ország 190