Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szalatnai Rezső: Pozsony

Szalatnai Rezső Pozsony Mikor a nap megvilágítja a tornyokat, e gyönyörű, havas hajnalon, kelj fel, és indulj el az örök falak közé. Itt emelkedik a szemed előtt a város, melyben senki sem lakhatik anélkül, hogy hangulatát magával ne vinné. Körülötted harangok, diákok, munkába siető zarándokok hajnali kórusa zűg. Az ember gépiesen és tétován lép tegnapi lábnyomába, mert a lét formái kikerülhetetlenek és egyszerűek. De amint szétnézel a környéken, tüstént megremeg a lelked, valami játszi könnyűség fog el. Talán a levegő reggeli áramlata, talán az ismerős űtszéli fák, a torony amott vagy az újságárus serény tekintete hozza ezt a változást. Vagy talán a századok muzsikáját hallod, a föld és a lélek zenéjét, mely mindenért kárpótol, fáradt, hajszolt barátom! Az égen felhők, az utcán a századok, s szívedben olvadó csömör. így mégy a reggeli órán munkád helyére, rendületlen kötelességérzettel s a városi erő ihletével. Tudod, hogy jó munkát fogsz végezni. Minden reggel hallod a harangokat, nézed a fákat és embereket, így leszel ember annyi kísérlet s annyi torz példa után, csöndesen s örök életűen, és hűségesen, mint a falak. Egybeolvadsz a várossal, a múlttal és jövővel, s éppen ezért másoknál könnyebben nézed a jelent. Az ember a városban megtalálja önmagát, mint a természetben. Csak ilyen teljes egység, mint a város és az erdő, feledtet, vigasztal és kiegyenlít. Sose gondoltad volna, hogy ez így lehetséges. De az elmúlt év meggyőzött róla. Húsz éven át folyt itt a magyar disputa, elvek és emberek, pártok és szenvedélyek, kicsinyes és aljas, magasztos és hiszékeny erők között hullámzott Pozsony. Ma rendúletlenúl áll strázsaként örök helyén, s nem mozdul egy tapodtat sem. Ezelőtt, néhány hónappal ezelőtt, ez a város átjáró volt, palló és közvetítő állomás, ahol összetorlódtak az ellentétes hajtóerők, mint a jégtáblák a Dunán. Ma Pozsony csöndesebb, átlátszóbb, egyénibb, a kavargások szüntelen tarkasága eltűnt, csak a régi falak, csak a tornyok, csak a hűséges polgárok világítanak benne, mint örök karácsonyi gyertyák. A történelem megrázta ezt a várost, de nem forgatta ki múltjából. Lélekcserélő óráikon és heteken mentúnk itt keresztúl. Voltak, akik úgy kicserélték a lelkúket, mint egy inget, tagadtak múltat, vallomást, 18