Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szvatkó Pál: Szlovenszkói városok

Szlovenszkó szíve ez a város. Mint hajdan a megyeszékhelyek nagyszállói, az „Aranybikák", a „Fekete Sas"-ok előtt sorra kikötöttek naponta a vármegye minden részéről érkező úri fogatok, és itt, a szállodában játszódott le a megyei társadalom életének legfontosabb része, úgy kötnek ki most modernné válva a Szlovenszkó minden részéről érkezett autók a Carlton hatemeletes, ötszázszobás, ötvendéglős, kétkávéházas, húszúzletes épúlettömbje előtt, és öntik az új középosztály vezető rétegét, a kereskedőket, a földbirtokosokat, az ügyvédeket, a tárgyaló ügyes-bajos embereket, a politikusokat és az újságírókat a vendéglátó termekbe. A tőzsdézéstől az újságszerkesztésig, a perek előkészítésétől a szerelmi légyottokig itt bonyolódik le minden, ami Szlovenszkó. Ez az épület lett a társadalom mágnese, s ha a szlovenszkói — különösképp a nyugat-szlovenszkói — azt mondja: „a Carlton előtt", ugyanazt érti, mintha hajdan Kärntner Strassét, Körutat, vagy egy ideig Vencel teret mondott volna. Végre önállóságot kapott a szlovenszkói urbanizmus. Nyugaton biztosan megkapta, ha a kelet-szlovenszkói még mindig Budapest felé tekint is, és vannak vidékek Észak-Szlovenszkón és Kárpátalján, amelyek szellemi és üzleti központja Kassa mellett inkább Prága, mint Pozsony. — Nehéz volna az alakuló új szlovenszkói urbanizmus elemzésébe bocsátkozni, olyasvalamit kívánnánk meghatározni, ami még nem teljesen létezik. Röviden mégis ejthetünk néhány szót az új szlovenszkói emberről, aki Pozsony felé néz, és némileg elszakadt a bécsi, budapesti vagy prágai vonaltól. Ez az ember erősebben lokálpatrióta, mint a régi volt. Nem kívánkozik annyira idegen metropolisba s egyáltalán: metropolisba, mint háború előtti testvére, valahogy beletört és beleszokott vidékébe, megszerette, bázisnak tekintette, és most szívesen dédelgeti, csinosítja. Magyarországból, Németországból, sőt Prágából a krízis alatt elég nagy visszavándorlás történt, a diákok nagy része nem ragad le az oklevél után a fővárosban, hanem hazamegy és kötelességének tartja, hogy részt vegyen városkája életében, sőt autonómmá, autarkká igyekszik fejleszteni otthonát. Egyesületeket szervez, a műkedvelő gárda tagja, hadakozik a helyi lapokban, szociális ügyekért lelkesedik. Előbb is így volt, de most nagyobb mértékben, s több szeretettel és odaadással. A helyi élet fontos lett: cél. Komoly, művelt és tehetséges emberek életcélja. A kialakult lokálpatriotizmus és a befelé néző kisvárosi élet a magyarok között végre belső demokráciát fejlesztett ki, ami előbb hiányzott. A középosztály és a városi kisnép között sokkal nagyobb és közvetlenebb a kapcsolat, mint annak idején. Nemcsak az új nevelés, 16