Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Peéry Rezső: Két karácsony között

Szalatnai Rezső Legenda Ógyallán Az ember elindul és visszatér, Néha elgondolkodom rajta, mint aki már járt a csúcsokon, elgondolkodom, és érzem, hogy a sors útjai körbefutó vasútvonalak. Kicsi leányom, aki szólni szoktál nekem énekes madarak helyett, te nem fogsz oly messzire vágyni, mint atyád. Mennyivel jobb így és életigazságosabb is, hidd el. Kicsiny vágyakkal még elmenekülhetsz, de a nagyok már itt marasztalnak, ezen a földön, a szülőföldeden. Az élet kötelesség és alkotó vágy. A szülőföld pedig minden bölcs közmondások ellenére is termékeny föld, kitűnő agyag, szilárd márvány: építeni lehet belőle, ha akarsz, ha tudsz. A félelem és szorongás a legnagyobb feszítő erő, amit a történelem ismer. Hellasz kopár volt és sivár, amikor az első görög pásztorok megjelentek a szűk mészköves katlanok között. Először olajfát ültettek, hogy eltűnjön a sárga sivárság, s legyen valami élő színű és mozduló karú állandó ösztökélő, ha az ember felemeli a fejét. Arisztotelész már dús kertben sétálva magyarázta, hogy a középfogalom mindig okot jelent. Feje felett pedig az Akropolisz lebegett isteni derűjével. Prófétának lenni nem érdem, hanem regionális adottság. Viszont az ódon szó nagyon bugyborékol; holmi mély hangú szakállas jóslás helyett inkább a tervező munkát értsük alatta. Tervezni, igen, tervezni, mint a vasútépítők, akik szabályos sínekre rakják a ragyogó, vadonatúj mozdonyokat, s azok biztos hajlásban robognak előre. Mily különös dolog, nem érezték még ezt soha: az élet, amiben benne vagyunk, környezetünk, s a változatlan dolgok, amelyek megszabják mozgásunk határait, roppant valószínűtlennek tűnnek fel. Mindig várjuk, hogy az évek érésével a dolgok is megérnek, s ami elejétől fogva velünk van, megnő és megkomolyodik. Ugyanis az a sajátos érzés száll velünk a valószínűtlenség érzése mellett, hogy minden még ideiglenes, csak vázlat, csak kezdet, hogy a végérvényes szöveget csak később fogjuk megcsinálni, kicsiszolni; ezek a munkák itt ifjúkori akvarellek csupán. Folyton várjuk, mint egy ibseni hős, mikor indul meg a rendszeres, nagy és szerves alkotó munka. Az évek elfolynak, mint a víz, s mi csak várunk. Minden fölvetett gondolat körül fiatalos széthúzás üt tanyát, 164