Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok
Peéry Rezső: Két karácsony között
Ennél talán sokkal több, ha elmondom, hogy Pozsonyban egy nemzedékkel együtt magától értetődően neveltek polgárnak, városi embernek és nyugati magyarnak. Négyszáz éves intézetben foglaltuk el apáink helyét (Palacký és Kollár is ott nőtt fel), tehát a hagyományok ellen nevelkedtünk, friss körülnézésre a világban, harcra, lázadásra, mint már ahogy az igazi polgáriasságból az kikerülhetetlenül következik. Nem a fóliánsokon kezdtük, hanem a rebellion, a Nyugaton, az eszmélet lázán és forradalmán — később a fóliánsok megtanítottak arra, hogy kardosan, atillásan száz évvel ezelőtt éppen itt alapozták ennek a lázadásnak a hagyományát. Véletlen, hogy Kölcsey itt volt a legszabadelvűbb, és a névtelen demokrata körtől Kossuthig és a Vahotokig a fiatalságot itt emésztette leginkább újítók heve és lázadók láza? A legbékésebb, a legnyugatibb magyar városban az igaz elmék a „tovább "-on gondolkozhattak — rendben van ez így. Örömöm és büszkeségem, hogy így voltunk Pozsonyban magyarok, magyar hagyomány szerint. A Scharitzer-házban, ott, lám csak, ma tudom, milyen igaz lázadás volt az. El lehet hagyni most az utcákat, melyek ifjúságunk emlékét szívós és csendes törvényszerűséggel avatták történelmi adattá, azzá, ami a kövek szelleméből következik. Mi végzetesen otthon vagyunk e tájban, mely hosszú századok óta változatlanul emberi miliőnk. Kárpát kebeléből hová is mennénk? A Vág-völgy — szlovák dalainak ihlete is benne van Balassa strófáiban, Tyerhova szálfenyőnyi gyönyörű legényei — ősük Rákóczi gúnyájában riasztotta e föld ellenségét. A liptói kúria — százados fák alatt századosán magyar családjaival. Nagyszombat — harangjai magyar ellenreformációt zúgnak. Kakaslomnic — Berzeviczy Gergely itt néha egyedül jelentette a tizennyolcadik század szellemét az új század hajnalán. A Tátra ösvényei Hunfalvyt idézik. Ne is folytassuk, hiszen a hegyek és a völgyi városok, virrasztó várromok és kis falucskák útikalauzául kicsit a magyar gondolat és létfenntartás történetét kellene megírni, a hegyvidéki lélek háromarcú egységének titkát megfejteni. A hatalmak és népek „életteréről" lehet vitatkozni, a szellem és emlék élettere talán veszélytelenebb, de sugara és terjedelme mindenesetre könnyebben állapítható meg. Jelenlétéről meggyőződhetik mindenki, aki az első követ elmozdítja helyéről, eljár a temetőbe és tizenkettő után megfigyeli, e tájon hogyan vigadoznak az emberek. Évszázadok óta a feladatunk, hogy e föld különös koordinációiban helyünket megálljuk. A feladat bizonyosan átalakított. Ne restelljük megvallani, hogy másként vagyunk magyarok, életformánk magányos és elég rokontalan. Olyan nemzetet, mint a miénk, nem egyfajta típus 162
