Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Vájlok Sándor: Mátyusföld

király oklevélben mondott dicséretet. A nép nem cselédsorban élt, hanem teljes jobbágy volt, ami önállóságra nevelte, és rendkívül emelte a műveltségi szintjét. A maga ura, nem irányították, csak az adót és a tizedet kellett beszolgáltatnia. Művelődésről gondoskodott az akkori legfontosabb népnevelő hely, a templom. A deáki templomot a hagyomány Szt. István építésének tartja. Művelődési helyek azonban másutt is vannak. Ezek a gócpontok a mai napig meghatározták a vidék fejlődését. E szerint épültek az utak, vonattak meg a községek, ami a mai helyzetben nagy kérdések elé állítja a mátyusföldi embert. Meg kell nézni pl. a térképet: a kigyúrt utak nem a legközelebbi földrajzi központ felé vezetnek. A természetes gócponthoz, ha az nem tartozott annak idején az érdekelt birtokhoz, csak dűlőút, sógorút vezet. Szimőről és Kamocsáról Érsekújvárra még utat sem gyúrtak. Királyrévből, Nádszegből a 45 km-nyire fekvő Galántára van út, és nem a 20 km-nyire fekvő Sellyére. Ezek a vékony dűlőutak megbénítják a vidék életét, és lehetetlenné teszik a piaci termelést vagy az olcsó beszerzést. Ha beköszönt az őszi eső, búcsút mondanak a világnak tavaszig; a talaj mély, a sár magas, se ember, se vonós állat nem tud közlekedni rajta. Szélessége csak egy kocsira elég, a kitérés nehéz, mert ilyenkor rá kell járatni a földekre, ami pedig nemcsak azzal a veszéllyel jár, hogy elgyúrja az őszi vetést, hanem néha a kocsi mély besüllyedése is előfordul. A táj így — mint mondottuk — magán hordja a történeti alakulás jellegét. Délen egészen Negyedig nyúlik a gútai határ. Hatalmas szénás föld nyújtózik szét, méreteiben az alföldi élményekre, képekre emlékeztet. Tavasztól késő őszig nagy csordák legelésznek rajta, mik a karámban húzódnak meg, ha elkapja a vidéket az alföldi zivatar. Ezen a réten terem a legillatosabb és legdrágább szénák egyike. Az első és második kaszálást messze földre szállítják el. A szénarétek felett fekszik Negyed és Farkasd, mindkettő híres zöldségtermelő község. A Vág medre széles, árterülete a szabályozás hiánya miatt messze kiballag, ha a Kárpátokból megindul a hólé. Partjain füzesek, gyümölcsösök, néhol nádasok vannak. A víz azonban hamar visszahúzódik, és maga mögött hagyja az áldott iszapot, kedvelt ágyát a káposztának, hagymának és zöldségfélének. Ezt ültet a két falu, és öntözi szorgalommal. Ha beérik, kocsira rakja és nekivág a nagyvilágnak. E vidék terméke kerül a konyhákba az egész környéken, nemegyszer Pozsonyban és Prágában is. A vidék felfogása szerint a világban mindig bolyong farkasdi ember, az év minden szakában árul, hol itt, hol ott. Azt tartja, hogy akkor lesz a világ vége, ha minden farkasdi otthon lesz. 155