Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Erdélyi Pál: Jókai útja

cipellős, főkötős ruháját, a szentpéteri asszony pruszlikos, hosszú szoknyájú, fekete csizmájú viseletét még a vadidegen is azonnal meglátja. A finomabb változatokat mutató udvardi, szentpéteri, gyallai, bagotai, s a kuruc hagyományokat őrző érsekújvári és vidéki magyar viselet nagyjában ugyan azonos, de részleteiben, főkötő, kötény, szabás, csizma, s ezeknek színében és szabásában, meg viselése módjában már elütő változatok vannak, s így különbségek alakulnak ki — megannyi típusok. S mivel Komáirom élénk kereskedelmi és forgalmi pont volt, nemcsak vásári alkalommal, hanem egyébként is sűrűn látta a távolabbi vidék lakóit is tipikus viseletében, s idegen kalmárkodók s mindenárusok képviselőit messzire elütő ruházatában. Lócsiszároktól, miskárolóktól, hajósnépektől, drótos-, üveges-, kanalas- meg tutajostótoktól, zsidó kereskedőktől és bécsi (így nevezték a német árusokat — ez is típus) házalóktól kezdve a szántói vizes ekhós kocsik, az olajkáros szamaraskordék, a gyalog vont faszenes laptikák emberei, a medvetáncoltató oláhhal, a majmos olasszal, a pántlikás, vásznas, kulacsos, kékfestős, porcelános s miegyéb árusokkal mindazok a típusok vonultak föl, kiknek foglalkozásuk, fajtájuk és külsejük mögött az egyén teljesen háttérbe szorult. S típusokról szólván, ne feledkezzünk meg az uniformisos megyei és váirosi hajdúkról, a pandúrokról, és végül a várbeli idegen katonaságról, melyben az egyén amúgy is elvész az uniformis és a rendszer merevségében. Az életnek e tarka sokadalmában elsősorban a típus ötlik föl, a fajta, foglalkozások, vidékek elütő ruháizatában, amely már magával hozza, hogy az egyes ember csak közelebbi viszonylatban kelthet érdeket. Azonfelül az állandósult típus mindig gyorsabban és könnyebben alakul szemléletté, mint az egyéni sajátosságaival elénk álló egyes ember. A komáromiak mindennapi életében is ez a típusokra vonatkozó szemlélet rögződött meg. Nézd, ez izsai — mutatja az idegennek, s még ha jól ismeri is, nem nevén, hanem faluján keresztül mutatja be. Egy Vencel nevű kutyapecér, egyúttal hóhér, nevét Benczlire változtatta, s azóta annak minden utódját így nevezte, hítták bár az illetőt akárkinek. A kályhás, a füstfaragó, foglalkozást jelentő nevek mögött a tulajdonnév kiesik a komáromiak tudatából: hívjátok el a kályhást, vigyétek az óráshoz, szóljatok a füstfaragónak stb., így beszélnek, elhallgatva vagy fölöslegesnek tartva a mesterember nevét. A pirospozsgás arcú, tagbaszakadt ember mészáros, a vékonydongájú szabó, a szurtos kezű 149