Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Schöpflin Aladár: A Felvidék a magyar irodalomban

kifejezni, azt mondhatnók, másképp működtek az idegreflexei. Művészetén nem érezhető semmiféle idegenség a múlt századközépi romantikán kívül, s nem a polgári mértéktartás vagy alföldi józanság vezette tollát. A fantázia szabad játéka volt az ő művészetének alapvető módja. Ez emelte abba az életfölöttiségbe, amely magatartását hasonlóvá teszi a realitás korlátait áttörő népi mesemondóéhoz. Hogy ebben mi része volt a komáromi életformának, a Dunát Galacig vagy azon túl is járó hajósok, állandóan útban levő szekeresgazdák szabad életének, annak vizsgálata érdekes tárgya lehet majd az irodalomlélektani kutatásnak. Hogy az összefüggés megvan, azt sejteti Komárom másik fiának, Beöthy Zsoltnak alakja is. Beöthy nemcsak leghathatósabb méltánylója volt Jókainak, hanem — különösen irodalmi szónoklataiban — a szófantázia embere: a szó lendülete ragadja magával gondolatait. * Ebben az elmefuttatásban, amely nem törekszik, aminthogy nem törekedhetik, teljességre, a főpontokon próbáltuk megmutatni azokat a kapcsokat, melyek a felvidéki magyar szellemet az egyetemes magyarság szelleméhez fűzik, s azt a vérkeringést, amely századok folyamán mindig működésben volt. A kapcsolat máig sem szűnt meg, a vér áramlását a történelmi helyzet kedvezőtlen alakulása sem tudta megszakítani. Szlovákiai magyarjaink húsz éven át figyelemreméltó kísérleteket tettek regionális irodalmi életük kiépítésére, s ebben nagy segítségükre voltak az évszázadok hagyományai. Az itthoni magyar irodalomban ma is dolgozunk szép számmal írók, akik szellemünkön viseljük felvidéki származásunk bélyegét. A szellem könnyebben átrepül az országhatárokon, mint a repülőgép. Mély emberi ösztönök éterhullámain át teszi hallhatóvá a szívek hangjait azok számára, akik meg tudják érteni. 1938 141