Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Schöpflin Aladár: A Felvidék a magyar irodalomban

stílművész Pázmány, hanem protestáns vitázó ellenfelei, különösen Magyari István és Alvinczi Péter munkáiban. Fontosságra semmivel sem kisebb eredmény ez, mint a Balassa nevéhez fűződő. Ettől fogva lehetett a kultúra magas fogalmait világos, a népnyelvre támaszkodó magyar nyelven kifejezni, s megtalálni a stílus mindenféle modulálásait a filozófiai gondolat mélységeitől a gúny letorkoló elmésségéig. Pázmány stílusában már megvan csírák alakjában a magyar próza minden változata, a tudományos stílus, a csillogó dialektika, a szónoki pátosz éppúgy, mint a népies beszéd az egyszerű csevegés és a szatíra hangja. Mint a magyar líráé, a művészi magyar próza stílusa is a Felvidéken született meg. Ettől kezdve megvolt a magyar embernek a lehetősége kifejezni a gondolat és a kedélyállapot mindenféle változatát. Addig a magyar nyelvnek csak egy szólama volt, Balassi és Pázmány adták meg polifóniáját. A magyar művelődés szempontjából döntő fontosságú események ezek: ha addig a magyar szellem inkább csak befogadója volt az európai kultúra szellemének, s egyenértékűen kifejezni csak idegen nyelven tudta, ettől fogva a saját nyelvén beszélhetett. Ezzel válhatott a befogadóból egyenrangú alkotóvá. * A kuruc fölkelések elsősorban a Felvidék ügye voltak. Vezéreik, Thököly, Rákóczi, s alvezéreik nagyobb része felvidéki urak, harcos népük zöme az északkeleti és északi országrészek magyar, rutén, szlovák népéből toborzódtak, a harcok színtere túlnyomó részben a Felvidék. És fő részében felvidéki eredetű e küzdelmek kísérőzenéje, a kuruc költészet is. Akiket e kor énekszerzői közül név szerint ismerünk, többnyire felvidéki tájakról való nemesek, papok, tanítók, katonáik, s a névtelen énekek nagy részén is fel lehet ismerni a felvidéki eredetet. Ily módon egy újabb irodalmi esemény színhelye lett nemzetünk e tragikus korszakában a Felvidék. A kuruc költészet ugyanis nemcsak esztétikai szempontból egyik legértékesebb része régi irodalmunknak, hanem egyúttal első irodalmi kifejeződése a legfontosabb történelmi magyar embertípusnak, a magyar katonának. Kifejeződik benne ennek a típusnak egész lelkivilága, a diadalban lelkes fellobbanás, vereségben gyors elcsüggedés, a személyes bátorság kultusza, a büszke dac, a mulatozásban kevély hetykeség, a bujdosásban keserű nekibúsulás, a magyar emberre jellemző férfiasan szemérmes érzékenység és rossz sorsban keserű humor. A legnagyobb ritkaság a világirodalomban, hogy egy kor költészete ilyen teljesen kifejezi legfontosabb történelmi szerepet 135