Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Szombathy Viktor: Rimaszombat

Szombathy Viktor Rimaszombat leírom ezt a szót: Rimaszombat, s percekig nézem a betűket, amint egymás mellé sorakozva szülővárosom nevét adják. A betűk képpé folynak össze, s ha e városnevet olvasva látom, csaknem annyit mondanak, mint: Édesanyám! „Rimaszombat", mondom áhítattal, csendesen, ha olykor egyedül vagyok, s hirtelen elszégyellem magam. Úgysem érti senki. Ki ért egy üres városnévből, ha nincsenek személyes emlékei róla!? Rimaszombat — mondják sokan, és néha mosolyogni kezdenek. — Gömör megye mindig úgy él a képzeletben, mint Gascogne a színházlátogató előtt. Szokás még ma is Gömört és Sárost bizonyos tulajdonságokban egymással párosítani: Komárom táján azt mondják, hogy minden idegen, nyugtalan s különös eszme Gömör felől érkezett, a csallóközi ember számára Gömör megye — mint a gyermekek előtt az üveghegyen túl elterülő titokzatos Almaország — hétnapi járásra, rögtön az Ipolynál kezdődik, s tart talán Kassáig is. „Az már gömöri ember": mondják az északkeletről jöttmentekre, kicsit keleti, kissé nyughatatlan, úrhatnám, furcsa beszédű. Nem alföldi. Igen, a gömöri ember a hegységi magyarnak a típusa, a palócé s a barkóé, még az ősi településből való, a természettel s a viszonyokkal többet kellett küzdenie, magyar, szláv, német választóvonalon lakott, s külön ország-nak, Gömörországnak jelölte földjét. Ennek az országnak székvárosa Rimaszombat. Székváros, nyolcezer lakossal, de a nyolcezer lakosnál nagyobb szereppel s jelentőséggel. Valami megfoghatatlan varázsa van ennek a városkának: derűs, színes emlékképeket juttat eszünkbe, s mivel alaphangulata a palócos derű, dehogyis haragszik meg a rimaszombati ember a szójátékért, amit pedig bosszantásukra találtak ki egykoron a papucsban járó libáról. Nem, ezért nem bosszankodunk, de miért is bosszankodnánk, amikor Mikszáth a mi gimnáziumunkban tanult, s kedélyességének kamrájába a Rima-parti nép is szállított egy polcra valót; amikor a nemzet csalogánya, Blaha Lujza Rimaszombatban született, s a gyermekverseknek mindmáig utolérhetetlen költője, Pósa Lajos is a rimaszombati öreg gimnázium küszöbét taposta. Mintha egy időben a Magyar Géniusz 118