Filep Tamás Gusztáv, Szőke Edit (válogatta és összeáll.): A tölgyerdőre épült város. Felföldi tájak, városok

Tichy Kálmán: Három aranyrózsa

Városrendészet és romantika sokszor nem fér meg együtt. így van azzal a nagyon eredeti, festői hatású boltsorral is, mely az őrtorony alján, a keleti oldalon áll századok óta. Még kedvesebbé, szinte olaszosan mozgalmassá teszi a képet a péksátrak tábora, amihez vásári napokon lacikonyhák is csatlakoznak. Letűnt szépsége volt főterünknek a körülfutó gömbhársak sora és a tér négy sarkán, négy-négy gesztenyefa alatt meghúzódó „kaszt"-ok hűvös csoportjai. A gömbhársak szelíd koszorúval ölelték a morcos, öreg házak homloksorát — oly szorosan egybenőttek már, hogy hirtelen kerekedett zivatarban szárazon lehetett alattuk eljutni nagy távolságokra. A gesztenyecso-portok pedig májusonként fehér virággyertyáikkal örvendezve lobogtak a tiszta verőfényben, s alattuk hűvösen, kristályosan csorgott a régi, „rúrás", facsöves forrásvezeték vize, a nehéz, tágas öntöttvas meden-cékbe. Fényes rézpántos fakupákkal jártak ide vízért minden háztar-tásból, s egy-egy kupa telecsorgása alatt beszélték meg a világ sorát, a legsürgősebb városi újdonságokat. Májusi estéken, a cserebogarak brummogása festette alá a hangulatot, s a nyolcórás estharangszó után, suhogó kék reverendáikkal felsorakoztak a papnevelő intézet növendékei a Diáktemplom oldalán álló Nepomuki Szent János szomorú tekintetű szobránál, hogy elénekeljék a kedves májusi ájtatosságot, melyet velük énekeltek fennen rezgő hangon érzelmes öreg nénikék s nagy bajszú öreg polgárok. Azután felcsendült a térzene a Kissétatér hársai alól, melyek ott illatoztak az őrtorony nyugati oldalánál, s alattuk hullámzott a város gondtalan népe, hangosan megtapsolva kedvenc nótáit s aBob herceg népszerű dalait... Térzenék után pedig titokzatos sötét csapatok maradtak vissza, s a nyár eleji félhomályban megkezdődtek az örökké hadilábon álló diákok és mesterinasok háborúságai, melyeknek kötelező terepe a Kissétatér volt; ideje: térzene után. Meg nem jelenni — egyértelmű lett volna a párbajképtelenség szégyenletes vállalásával. Boldog idők, de messze szálltatok! Rozsnyó ősi képét azok a városrészek őrzik még jellegzetesen, melyeket a fejlődés kevéssé érintett. így a Pallagnak nevezett felvég, a Rákoshegy oldalához tapadó apró, orombuzogányos házaival; ezek egyikén találtam évekkel ezelőtt az utolsó cserépből készült orombuzogányt. A ház tulajdonosa nem is tudta, miről beszélek, mikor kértem tőle, adja ide a városi múzeumba... Másik, még beszédesebb múltba merevedés a tímárnegyed, a Jólészi utca tájéka, ahol valaha a nagy tímárműhelyek voltak, Rozsnyó hajdan híres bőriparának míveseivel. A tímárházak messziről feltűnnek nyitott, szabad padlásaikkal, melyeken a bőröket szárították. Ma düledeznek, gerendáik között a Pozsálló szele süvölt, s 114