Neubauer Pál: A jóslat

Első könyv- Marco Polo - II. fejezet: Hatszáz esztendő-egy nap

zott, attól hallatta; és mindig ez a másik volt a szemtanú. De ha ezt a másikat vettem elő, ő is másvalakire hivatkozott. Végül is be kellett látnom, hogy szemtanú nincs, de ha mégis volna Velencében valaki, aki Boccanerát megleste, és tulajdon szemével látta, hogy kinyitotta a ketrecet, és a majmot a Palazzo Pólóba csempészte, az megbújik. A valószínűség ebben az esetben amellett szólt, hogy félti az életét, mert Pietro Boccanera gonosz, rettegett ember volt, és mesterien tudott bánni a tőrrel. Egy évvel a történtek után felszentelték Marco Polo sírboltját és a síremléket. A hatalmas szarkofágon márványból készült, művészi faragású urna volt elhelyezve. Az urnát Maffio készítette, pontosan megadott méretek szerint. Mikor Maffióval magamra maradtam, felszólított, hogy Marco Polo utolsó életéveiről és haláláról írt feljegyzéseimet helyezzem el az urnában, mert Marco végrendeletének az eredetije is oda kerül. Az urnát művészileg fedte el egy kőlap. Oly tökéletesen illett rá, hogy emberi szem semmit sem vehetett észre, és azt kellett hinni, hogy az egész egyetlen darabból készült. Egy nappal később Maffio parancsára néhány sort kellett papírra vetnem. Ezekben megírom, hogy tanúja voltam ennek az eljárásnak, és elébe vágtam annak, ami ezután történt, és amit ugyancsak saját szememmel láttam. Ezeket a sorokat Maffio mondta nekem tollba, és amikor evvel elkészültünk,így szólt: — Az igazat írtad. A hiányzó fejezetet, melyben Marco a fehér majmok országáról beszél, és megjósolja az emberiség katasztrófáját: a jóslatot nem találtuk meg. A többit majd meglátod holnap. Most írjad tovább: „A legközelebbi nap estéjén Maffio a sírboltba vezetett. Marco Polo szarkofágja és az én pergamenem fölött az a fehér márványból faragott majom trónolt, mely addig Maffio elvadult kertjében állt. Az ő*határozott parancsára e (feljegyzések utolsó mondatainak így kellett /hangzaniok: »A legcsodálatosabb, amit Marco Polo elhallgatni volt 71