Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVIII. fejezet: Amritsar temploma

ahogy Gandhi, a Nagy Lélek meghagyta, mielőtt börtöne küszöbét átlépte. Az ellenség rémei, az erőszak rohamcsapatai voltatok. Legyetek ezentúl az erőszaknélküliség harcosai, tanítványok közössége, mint évszázadokkal ezelőtt, amikor a szikhek hatalmas, szabad birodalmát megalapították. A négyezer szikh harcos, nemrégen bajtársaim a halál mezején, most bajtársaim, akik teljesítik a parancsot, mely a titok értelmét kinyilatkoztatja, négyezer bajtársam térdre borul. Szent esküvel fogadják, hogy többé erőszakhoz nem folyamodnak. Mikor ez megtörtént, a márványtömbre rőzsét hordtam össze. Marco Polo kéziratával kezemben a rögtönzött áldozati oltárhoz léptem, és a mű egyetlen példányát, mely a hiányzó fejezetet, a jóslatot tartalmazta, a rőzsére helyeztem. A fáklya után nyúltam, melyet pap tartott oda. Tekintetem akkor Maryt kereste. A kézirat az ő tulajdona. Életét tette érte kockára, csakis ő dönthetett sorsa felől. Megakadályoz-e benne, hogy Gandhi akarata szerint cselekedjem? Részese lett-e India lelkének, vagy megátalkodottan továbbra is gőgös marad, és megveti az erőszaknélküliséget? Az isteni magasztosság terében, az „Időfelettiek menedékében" nevén szólítottam, az istenség színe elé idéztem Maryt. Lassan közeledett. Tekintetét rám szegezte, mosolygott. Ebben a pillanatban, annyi esztendő elteltével ismét tökéletesen Bouts mester János tanítványa! Fekete ruhája talárhoz hasonlít. Mozdulataival takarékoskodik. A jelenség egyszerű, mint a régi mestermű alakja. Ügy fogadja el a pap kezéből a fáklyát, mintha kenyér után nyúlna, melylyel az Üdvözítő tanítványait kínálta meg, szólván, ez az ő teste. Aztán az égő fáklyát a rőzse alá tartja. A máglya lángot vet. Az áldozat sisteregve ég: Marco Polo kézirata. A titok, melyet hatszáz esztendővel azelőtt 363