Neubauer Pál: A jóslat
Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVII. fejezet: Leszámolás
van mindenfajta erőszaknak. Erre az éjszakára csak akkor következik hajnal, ha az erőszaknélküliség, a szeretet megtestesítőjét meggyilkolták? Ezt fejezi ki Kämpfer tekintete? Gyilkosság rejlik élcelődése mögött? Nem, ez az éjszaka ebben a pillanatban véget ér! Vége kell, hogy szakadjon! Érzem, őrület hajt... Világosan magam előtt látom Maryt, hallom a hangját: „Meg fogod ölni Mahatma Gandhit!"... A sötét gazember sugalmazta neki az orgyilkosságot?! Itt ül előttem, gúnyolódik, próbára tesz. Ha az éjszakának azonnal nem vetek véget, megeshetik, hogy a következő pillanatban Gandhi szobájába lopódzom, és megölöm a virrasztó szentet... Testem elnehezedik, ereimben mintha olvasztott ólom folyna... Gondolataim összezavarodnak. Idegen akarat lett úrrá rajtuk. Ez az utolsó perc. Mérhetetlen pompával és hatalommal csábít Lucifer, ördögi gúnyt űz belőlem, mert mindenről le akarok mondani. — Még nincs elveszve! — kezdi biztatóan. — Mi ketten még megmenthetjük, de magának becsülettel kell vállalni a feladatot! Holnap persze már késő lenne! De ma még megmenthetjük. — Mahatma Gandhiról beszél? — kérdezem, és lassan felemelkedem, hogy elkerüljem a tekintetét, melyben a pokol izzik. Vontatottan felel, minden szavát latolgatja: — Tehát nem tart velem, Braganza? Egyméternyire állunk egymástól. Világosan látom, amint tekintetét a kis házra irányítja, ahol Gandhi virraszt. Undorító fintort vág, és mekegve nevet. — Rozsdásan csörömpöl a kacagása!... Szép az éjszaka, Hans Kämpfer! Mit szólna hozzá, ha végtelenné nyúló eszmecseréinket végül is ésszerűen befejeznénk? — Megismétli a kérdésemet? Kérdezze meg Mary Montagutól! Az elbájoló, okos asszony azt fogja válaszolni, hogy egy Braganza da Cunha nevű hinduhoz többé semmi köze, mégpedig nagyon is érthető okokból. Egy európai asszony nem rabszolganő, és elvárja... Revolverlövéseim kísértetiesen dörrentek a halotti 354