Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XVI. fejezet: A titok visszatér

— Mahatma Gandhi, ismerem gyilkosaidat! Tudom, mit terveznek ellened! őrültség, hogy mindezek után továbbra is elzárkózzál! Tisztán, világosan látod, hogy évszázados tespedés után Ázsia szeme kinyílt. Most már senkinek sem áll hatalmában változtatni rajta, hogy az európai harcterek egymillió hindu harcost, India fiatalságát megfosztották a hitétől. Nincs az az új Buddha, az az új Brahma, aki ezt a mérget eltávolíthatja lelkűkből! A régi India nincs többé! Hiszen éppen a te nagy, megrendítő élményed volt, amikor az őrjöngök a szeretet igéjét, amit Csauri Csaurában hirdettél, pusztító lángokká változtatták! Ázsia szörnyűségesen magasodik fel! India, Japán, Kína... Gandhi egy meglepő mozdulata és egy gyermekes vonás, amely most kiült az arcára, elnémított. Mutatóujjával komikusan a homlokára bökött, mint aki meg akar rögzíteni egy gondolatot, mely agyán átvillant, hogy ne felejtse el. Elhallgattam. Zavarba jött, szégyenkezett. Várta, hogy folytassam, amibe belekezdtem. De mert nem folytattam, elfogódottan megszólalt : — Tudom, hogy sohasem cselekszem a kellő időben. Nem az én hibám, és nem rajtam múlik. Tilak és más kiváló férfiak sokszor korholtak e hibámért, és joggal. Nagy jövőről, döntő átalakulásokról beszélsz, és egyszerre eszembe jut... — lehajtotta a fejét, restelkedve sütötte le szemét, és ezt mormolta: — ... Voltaképpen mi történt Marco Polo kéziratával? Ez a fordulat hihetetlen, elképzelhetetlen! így nézett szembe jelentős emberekkel és roppant eseményekkel? Nem, ezt nem tudtam megérteni! Bizonyságot kellett szereznem ! Kérdéseket kellett hozzá intéznem, szükségét éreztem annak, hogy emlékezetét felfrissítsem. De Gandhi nem emlékezett! Kérve kértem. Beszéltem az éjszakai jelenetről, amikor lelkiismeretem végső szorongatottságában a hiányzó fejezetből részleteket olvastam fel, hogy meggyőzzem, és mégis minden hiába volt. — Ha mindennek nem volt súlya a szemedben, ha annyira könnyen vetted, hogy nem is emlékszel rá, miért érde347