Neubauer Pál: A jóslat
Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat
De kedvében akarok járni, és ezért most egy darabig Mister Hopkins maradok. Beszélgetésük, jobban mondva Kämpfer monológusa pillanatra sem akadt el. Gyakran úgy látszott, hogy tücskötbogarat beszél össze, de Braganza jól ismerte módszerét, és nem engedte magát megtéveszteni. Már egy órája ülnek itt fent a dombon. Gyorsan sötétedett. Braganza hirtelen megelégelte a mulatságos talányokat, a jelképes beszédet, a fantasztikus reálpolitikát. Elhatározta, hogy gyorsan véget vet az együttesnek, és a vásári kikiáltót, milliomost, politikai ügynököt, kémet és prófétát saját fegyvereivel hátba támadja. Arca jól nevelt, szeretetre méltó cinizmus kifejezését öltötte magára, amikor ezt mondta: — Valóban, nászúton vagyunk, és mézesheteinket élvezzük. Egyéb dolgom ebben a pillanatban nincs. Ezért kissé furcsállam, hogy ön e körülményre nincs tekintettel, és szemrehányásokkal halmoz el, mintha nagy mulasztást követtem volna el. Hát mondja meg végre, igen tisztelt barátom, mit óhajt tőlem? Misztikus világszemlélete elfakult, elavult, idejét múlta, nem egyeztethető össze modern korunkkal. Különösképpen nem itt, Indiában, a misztikus filozófia őshazájában! De rá kell mutatnom arra, hogy a misztikum nálunk is tünedezőfélben van, mert Indiában. .. Hirtelen esthomály borult a dombra, a városra, a tengerre, és elnyelte a kísérteties embert. Braganza mintegy fátylon át látta Kämpfert, szinte csak a hangját hallotta: — Mert Indiában?... — visszhangozta pokoli gúnnyal. — Mert Indiában holnap kitör a forradalom, és még a kövek is lánggal égnek! De a Tadzs Mahalban ilyenkor táncolnak. .. — Ki vagy, te rém?! — suttogta Braganza. — Mister Hopkins, a világjáró és milliomos! Hiszen már az elején bemutatkoztam. A Tadzs Mahalban folyik a tánc. Ha sietünk, még jókor odaérünk. 321