Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XIV. fejezet: Váratlan fordulat

/ szerencsénk egymáshoz. Közben annak a reménynek hullámán ringatództam, hogy észre tér. De hogy őszinte legyek, legfőképpen a felette okos Mary éles elméjében bíztam. Most sajnálatomra azt kell látnom, hogy a gondtalan mézesheteknek még mindig nem szakadt vége. Édes kettesben bebarangolják Indiát, élces vendégjáték céljából meglátogatják Tilakot vagy Gandhit, és jelenleg India alkirályánál kívánják leadni névjegyeiket... — Simára beretvált arca fontoskodó vidéki tanító kifejezését mutatta, aki készületlen tanítványát megrovásban részesíti. — Mit tartsak az ilyen könnyelmű viselkedésről? A Hyde Parkban a három ázsiai mellé állt, bár akkor angol egyenruhát hordott. De most nem hederít Indiára és Ázsiára! Joggal mondhatnám, fütyül az egész ázsiai pereputtyra! Bátor vezére volt a szikheknek, és a derék fiúk tűzbe mentek hadnagyukért. Most azonban teljesen közömbös magának, mi történik velük? Megrendítő pátosszal szavalta el az árulásról szóló hőskölteményt, emlékezzen csak vissza Londonra és Leuvenre! Elismerésre méltó ravaszsággal, melyet Gandhi tanítványában nem sejtettem volna, bizonyos írások, felhatalmazások és igazolványok birtokába jutott, melyekért Edwin Samuel Montagu államtitkár úr felel. Ha akarná, ebben a pillanatban ön itt, Indiában nagy attrakciót jelenthetne, azt a bizonyos cirkuszi számot, amikor a zene elhallgat, mintha elvágták volna, és a nagyérdemű közönség lélegzet-visszafojtva lesi a nyaktörő mutatványt. De persze, Braganza da Cunha úr erre is fütyül! Nem kell neki a cirkusz. Itt ül a Malabar-dombon, mintha ideragasztották volna, és széles Indiában nem lenne számára más hely. Csak ül, és a Hallgatás tornyaira mereszti a szemét! Mondja meg végre, vallja be, mi érdekli ilyen szörnyű mód? Az átkozottul kecses dögkeselyűk, vagy... Legyen őszinte, ifjú barátom, és ismerje be, hogy Baroda hercegének pompás villája sokkal jobban érdekli, mint ez az ormótlan torony! Ebben a bolond világban végül is meg kell békülni a gondolattal, hogy ilyen mesebeli villák tőszomszédságában dögkeselyűk tanyáznak, és hullákra lesnek, mert az élet a halálból táplálkozik... Árulás? Miért, 319