Neubauer Pál: A jóslat

Második könyv- Élmények 1914-1923 - XII. fejezet: Manteuffel őrnagy elégedett

úgy érezték, hogy mindehhez most már semmi közük. így nyilvánult meg a leleplezésre bekövetkezett első ösztönös visszahatás. Ezért Braganza nem kísérletezett tovább. Szeméből eltűnt a bizalmatlanság, szavaiból a gúny: — Tehát mégsem volt rögtönzött jelenet a Hyde Parkban? Most ugyan már nem lényeges, hogy ön kicsoda, de kezdem hiruni, hogy Otoman Zaradust Hanisch, és valóban Hanumán papjainak küldöttje. London és Leuven közt valóra váltott csúcsteljesítményét reálpolitikustól nem lehet elvárni, hacsak nem Mathurából került Londonba és Leuvenbe. — Nem azért tettem, hogy eláruljalak, hanem hogy megmentselek benneteket. — Ezt is vállalja? — Meg kell szöknötök innen! Most itt a kedvező pillanat. Mint most ti ketten, úgy állt valamikor Marco Polo mint fehér majom Hanumán isten szentélyében, és kileste a titkot. Ti is álruhában jártok a szakadék szélén... Marco Polo nem látta volna viszont Velencét, ha a papok leleplezik, de a megszerzett titokkal az őserdőn keresztül elmenekült, mert Hanumán akarta, hogy életben maradjon. A fehér majomisten szándéka volt-e, hogy titkát ellopják, és a titok ebbe a városba kerüljön? Ezt a várost tűzvész pusztította el. Vegyétek ezt intő jelnek! Most itt az ideje, szöknötök kell innen, mint ahogy Marco Polo a szentélyből megszökött, és elmenekült. Mary csak most szólalt meg: — Nem érdekli, hogy Leuvenben csakugyan megtaláltam-e Marco Polo kéziratát, mely után annyian hiába kutattak? — Ez nem tartozik rám, Mary Montagu, ön megtalálta a kéziratot, mely hatszáz évig el volt kallódva. A hatalmaknak sz'ámtalan küldötte közül én csak az egyik vagyok. Egy megbízatást kellett teljesítenem. Minden egyéb kettőtök feladata. Nekem meg van hagyva, hogy legyek segítségetekre. Ezért ismét reálpolitikussá és politikai ügynökké változom, mert az európai rövidlátás csak ebben a jelmezben hisz. Indiába kísérlek benneteket. Ott szétvál290