Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban
A második világháború végső szakaszában nem volt sok veszteni való idő, be kellett vinni a nemzetközi tudatba a nemzeti kisebbségek felszámolásának a hasznosságát, azt a tévhitet, hogy a nemzeti kisebbségek léte káros és veszedelmes, radikális eltüntetésük vagy kierőszakolt beolvasztásuk ésszerű, vagyis a világbéke szempontjából csak hasznos lehet a nemzetközi kisebbségek nemzetközi védelmének teljes megszüntetése. A tétel végül is győzött (minden győztes nagyhatalomnak voltak ilyen természetű problémái), nemcsak a németek elleni transzferpolitika lett történelmi ténnyé, hanem a kisebbségek védelmével szemben is teljes tartózkodás érvényesült mind a békekonferencián, mind a későbbi évtizedekben. Beneš kezdeményezésére sikerült íratlan nemzetközi törvénnyé tenni, hogy a nemzeti kisebbségek sorsa abszolút belügy, ezzel pl. Magyarország számára gyakorlatilag lehetetlenné és veszedelmessé vált a szomszéd államok területén élő hárommillió magyar sorsa iránti minden érdeklődés. A kérdéshez a békekonferencia kapcsán még visszatérünk, de hogy a mai nemzetközi védelem nélküli nemzeti kisebbségek belső elszigetelésüket milyen forrásokból örökölték, idézzük dr. H. Ripka oxfordi előadását 1943 novemberéből: „...nem látszik valószínűnek a kisebbségek nemzetközi védelméhez való visszatérés... Németország és Magyarország a nemzeti kisebbségeket ötödik hadoszlopként használta fel, hogy szétzúzza azt az államot, amelyben ezek a kisebbségek élnek... ezért igazán jogos az a kívánság, amely Németországot és Magyarországot arra akarja kényszeríteni, hogy fogadják be nemzettársaikat és törődjenek azokkal, akiket támadó és hadi célokra használtak fel." 5 8 Az oxfordi beszéd érdekessége, hogy már egyenrangúsítja a német és magyar kérdést külpolitikai vonatkozásaiban is, nemkülönben a következtetések levonásában. Nem említi viszont, hogy a kisebbségek, elsősorban a magyar, miért nem tekintette Csehszlovákiát hazájának, melyet veszedelem esetén megvédeni is hajlandó. Mert ilyesmit is látott már a világ, még nemzetközi kisebbségvédelem nélkül is. Beneš 1943 nyarán megkapta a szovjet kormány beleegyezé70
