Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz

műveimből csehre. Lejövet átadta a kéziratot; szertartásosan még össze is ölelkeztünk. Taps közepette. Tapsok kísérték a beszédeket is. Egyikből sem hiányzott, hogy a két nép - a csehszlovák és a magyar -, melyek közt az utóbbi századokban uraik annyiszor szítottak viszályt, most végre mégiscsak egymásra talált: testvérileg halad a demokrácia útján a szocializmusba. Örömünnep hát ez a mai is; lelkesítő példaképpen zárjuk emlékezetünkbe. Úgy illett, válaszoljak. Nezval maga fogott karon s vezetett a dobogóhoz, franciául biztatva (ahogy addig is beszéltünk), hogy ne szabódjak, ejtsek legalább néhány szót. A cseh és a magyar nép kapcsolatai valóban már-már testvériek voltak a múltban. Közös királyok, közös vallási mozgalmak. Ám testvériségről vagy csak barátságról beszélni inkább csak óhajképpen lehetne, mintsem tényként. Ezt mondtam válaszul, majd azt, hogy akiben őszinte ez a vágy, annak őszintén kell szólnia arról is: lehet-e, és mikor lehet valóság abból a vágyból, hogy ha rögtön jó testvérek nem is, de valamikor legalább jó szomszédok legyünk? Erre vonatkozóan én - őszintén beszélve - nem közölhetek kedvező hírt. Majd így folytattam: Magyarország viszonyát minden szomszédjával jó száz éve nem a barátság, hanem a gyanakvás, a feszültség jellemzi. Hovatovább végzetesen. De hisz ilyen állapot jellemezte az önök viszonyát is csaknem minden szomszédjukkal. Történetpszichológiai következtetésem szerint, ennek valamelyes föloldásához legalább száz év kell: a népek nehezen heverik ki a fertőzetet is, a sebeket is. A tudati fertőzetet, a lelki sebeket. Ezzel vessünk számot, így készüljünk föl, ha csak megbeszélésére is annak, mi lehet a szellem embereinek teendője, hogy legalább a kötelező emberiesség légköre megvalósuljon; hogy emberileg - biztonságban és bizalomban - éljünk. Elvismertetésem az itt leírtnál is udvariasabb, körülményesebb volt. A teremben a meghökkenés zavarrá fokozódott. Voltak, akik máris egymással váltottak véleményt. Nezval föllépett mellém a dobogóra, tolmácsolva, magyarázva francia mondataimat. 6