Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Az áttelepítés-elv kibontakozása az emigrációkban

AZ ÁTTELEPÍTÉS-ELV KIBONTAKOZÁSA AZ EMIGRÁCIÓKBAN A csehszlovák emigrációk hitlerizmus elleni felvonulása már azokban a napokban megkezdődött, amikor a müncheni diktátum megcsonkította és átszervezte az államot; a különféle pártállású szervezetek 1939 tavaszára kikristályosodtak, a háború kitörése pillanatában pedig mindent megtettek, hogy céljaikat a szövetségesek politikájával egybehangolják. Az egyes szervezetek elképzelései kezdetben kuszáltak, határozatlanok voltak, amit a cseh és szlovák ellentétek hazai öröksége hozott magával. Nyugat-Európában a hangadóvá mindinkább a volt elnök Eduard Beneš csoportja lett, amely 1940-ben Londonban kormánnyá alakult.

1 A Milan Hodža körül csoportosuló párizsi szlovák emigránsok, akik Közép-Európa újrarendezését föderáció formájában képzelték el, sokáig bírták a francia kormány bizalmát. A Moszkvába emigrált kommunista és szociáldemokrata forradalmi erők 1941 nyarától elismerték a londoni kormányt és Beneš elnökségét, hogy a jogfolytonosságnak nemzetközi téren érvényt lehessen szerezni.

2 A londoni emigrációs csoport háború alatti tevékenysége elválaszthatatlanul forr egybe Beneš személyével, tehetségével és nemzetközi tekintélyével, s ezt az egységet a volt elnök elszánt kitartása és politikai képessége indokolta meg. Az emigrációs politika hangulatának hullámzása, a sokszor ellentétes nézetek váltakozása pontosan követhető a kezdeti katasztrófahangulattól a végső győzelmi mámorig; ezek hátterében a kisebbségek toleranciájától a kitoloncolás elméletéig. Beneš következetesen tudott harcolni elképzeléseiért, ki tudta várni az akcióképesség pillanatait és esélyeit. Mestere volt a politikai helyezkedésnek, a fordulatok kihasználásának; nem tartotta lényegesnek az aktuális érzelmi hatásokat, még a mozgalmi szolidaritást sem munkatársaival szemben, ugyanakkor 49