Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lidércnyomás vége
A gyógyulást a gazdasági fejlődés hozta meg, a visszatért magyarok szövetkezetekben találták meg a boldogulás útját. A megmaradt magyar káderek megkezdték a kultúra kiépítését a „semmiből", a négyéves kultúrzárlat és analfabetizmus nyomai azonban még harminc év után is kimutathatók, nem is beszélve a nemzedékekre kiható megfélemlítésről. A nacionalista politika formális befejezése a Budapesten 1949. április 16-án aláírt egyezmény volt (Csehszlovák-magyar barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási egyezmény, 212/ 1949. számú törvény). A szlovákiai magyar kisebbség etnikai pusztulásának méreteit a csehszlovák statisztika számai is jelzik. Ezek szerint 1937-ben a mai Csehszlovákia területén 634 000 magyar élt, ebből a számból 1950-re csak 369 000 maradt, 265 000-nek, több mint negyedmilliónak nyoma veszett. 2 2 A demográfiai előrejelzések szerint az 1937. évi létszámot a szlovákiai magyar kisebbség (nemzetiség) csak az ezredforduló utáni évtizedekben érheti el ismét. Az üldözések emlékeiből táplálkozó másodrendűségi tudat erkölcsi, szellemi következményeit azonban semmilyen előrejelzéssel nem lehet meghatározni. JEGYZETEK 1. Nové Prúdy, 1948. január 25. 2. Gúta (Kolárovo) nemzetiségi tagolódásának a képe az 1970. évi népszámlálás szerint 22 év aiatt nem változott. 3. Nové Prúdy, 1948. február 8. 4. Nové Prúdy 1948. február 22. 5. Čas, 1948. január 28. 6. Sloboda, 1948. január 23. 7. Čas, 1948. február 5. 8. Obzory, 1948. január 31. 9. O zbory, 1948. február 21. 10. Tvorba, 1948. február 4. 11. Čas, 1948. január 11. 12. Pravda, 1948. március 9. 13. Pravda, 1948. június 8. 14. Tvorba, 1948. május 1. 15. Révay József: Élni tudtunk a szabadsággal. Budapest, 1949. 375. 1. 315
