Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A népbíráskodás
dr. Kokeš (KSČ) is: „Néhányat el sem ítéltek, vagy nem is állítottak bíróság elé. Mennyire másként tudott leszámolni az árulókkal a jugoszláv, bolgár, lengyel és a szovjet nép! ...egy német henleinista képviselőt fölmentettek." 5 2 Volt a népbíráskodásnak más árnyoldala is, amire a Cíl mutat rá: „A népbíráskodás tisztaságához is sok szó fér; a tanúk nem álltak mindig az erkölcsi követelmények magaslatán, korlátlan lehetősége volt az egyéni számlák kiegyenlítésének, haszonlesésnek stb." 5 3 A cseh Legfelsőbb Bíróság elnöke a társadalom beavatkozását kifogásolta, szerinte egyes katonai szakértők bírói szerepben léptek föl. Különösen kínosnak találta az elnök: „amikor a vádlottat a sajtóban már a tárgyalás előtt háborús bűnösnek és hazaárulónak nevezték." 5 4 A történelmi igazsághoz tartozik annak a ténynek a rögzítése, hogy több ezer szabadságvesztést kimondó ítéletet nem lehetett a magyarokkal szemben végrehajtani, a cél nem is a bebörtönzés, hanem megriasztás volt. A gyakorlatban - erről nem írtak még sehol - a 10 évre elítélteket is futni hagyták Magyarországra, sőt erre nézve az ítélet kihirdetése után az elítélt diszkrét figyelmeztetést kapott olyan formában, hogy az ítélet csak akkor érvényes, ha nem hajlandó átköltözni Magyarországra. (Egy ilyen ügynek 1947-ben tanúja voltam magam is.) Persze ennek kikényszerítéséhez szükség volt a keményebb ítéletekre, mert néhány hónapos elzárás miatt senki sem adta volna fel addigi otthonát. Arról nem is beszélve, hogy az elítéltek ezreit amúgysem lehetett volna elhelyezni. A rövidebb időre - egy vagy két évre - elítélteket táborokban helyezték el, ahol néhány hónap múlva bizalmas tanácsot kaptak, hogy a legközelebbi vasárnapi szabadság után már nem kell okvetlenül visszatérni. Nem tartozik a népbíráskodás kérdéséhez, de a háborús eseményekkel összefüggésben hozták meg az ún. amnesztiatörvényt 1946. május 8-án (115/1946. Sb), amelynek 1. §-a szerint: „Minden olyan cselekmény, amit 1938. szeptember 30. és 1945. október 28-a között követtek el, és amely cselekményeknek a csehek és szlovákok fölszabadítási harcához való hozzájárulás 300
