Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A népbíráskodás
nul kemény megtorlásra hogy részleteivel külön fejezetben kell foglalkozni. A népbíráskodás eredménye magyar szempontból nem éppen hízelgő, mert a magyarok eleve meg voltak terhelve a kollektív árulás vádjával is, ugyanakkor a közönséges bűncselekmények megtorlása is az etnikai diszkrimináció hatása alá került. 1 A szlovákiai népbíráskodásnak ugyanis nem titkolt rendeltetése volt a magyar kisebbség elrettentése és menekülésre kényszerítése; a cél alátámasztására a lehető legnagyobb mértékben kompromittálni kellett a magyar kisebbséget, elsősorban a magyar értelmiséget, hogy a történelmi szétugrasztás után a megmaradt töredékek képtelenek legyenek a tömegek etnikai alapon történő újraszervezésére. A magyarok elleni vádemelések számának maximális kiterjesztése azt volt hivatva igazolni, hogy a szlovákiai magyar kisebbség Európának a háborús bűnökkel leginkább megterhelt társadalma volt, mintha a félmilliós néptöredék egyik legfőbb okozója lett volna a második világháborúnak. A kései magyar és nem magyar nemzedékek a történelmi tények ismeretének hiányában a népbíráskodás statisztikai eredményeinek tanulmányozása közben arra a végkövetkeztetésre juthatnak, hogy Dél-Szlovákiában a második világháború előtt és alatt a magyar lakosság ezrei vetemedtek a legaljasabb bűncselekmények elkövetésére, röviden: a szlovákiai magyar társadalom bűnözők szervezete volt. Ilyen következtetés levonását szinte kikényszeríti Anton Rašla könyve, a háború utáni népbíráskodásról. 2 Mert honnan tudhatná az olvasó, hogy milyen körülmények között került sor a vádemelésre, mennyi volt az igazságszolgáltatás és mennyi a nacionalista megfontolás az egyes ítéletekben, vagy ki sejthetné évtizedek múlva, hogy a szlovákiai magyar bűnügyi statisztika szégyenletes oszlopai mögött ma már nevetségesen ható ítéletindoklások vannak, tele absztrakciókkal és általánosításokkal. Rašla könyvében nincs kifejtve a nacionalista taktika történelmi háttere, sőt - ami a legmeglepőbb - meg sem kísérli a szerző a 280
