Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere éve - 1947
harcolt: „Párizsban aláírták a békeszerződést Magyarországgal, de a békeszerződés Magyarországot semmilyen formában sem kötelezi a lakosságcsere-egyezmény végrehajtására... Lehetséges-e ma, a Magyarországgal kötött békeszerződés aláírása után, hogy honfitársaink százai haljanak meg kenyér hiányában, a hideg tél miatt, vagy a magyar zsandárok golyóitól csak azért, mert áttelepülésre jelentkeztek?" 4 Jellemző a közhangulatra, hogy a nacionalista légkör minden feszültségét csak a magyarországi szlovák halottak százai és a csendőrsortüzek meséjével lehetett fenntartani. Ugyanakkor, amikor a magyar polgár az élet minden mozzanatában fenyegetést volt kénytelen látni, a nacionalista gyakorlatiasság mégis azt várta a magyar paraszttól, hogy földjeit lelkiismeretesen munkálja meg, építsen és termeljen a legreménytelenebb helyzetben is. A teljes jognélküliség harmadik évében, a deportálás befejezése után, magyar területeken a mezőgazdasági munka teljes egészében megbénult, Dél-Szlovákia hajdani búzamezői 1947 májusában a siralmas ugar képét mutatták. A csődbe jutott mezőgazdasággal foglalkozik a Pravda: „Az elmúlt héten az SZNT tagjai meglátogatták a szepsi és a királyhelmeci járásokat... A magyar nemzetiségű földművesek - mint teljes bizonysággal megállapítható - nem készülnek vetni. Nem trágyázzák a földeket, a gabonát felőrölték és megették, tavasszal nincs mivel vetni. A katasztrofális vetőmaghiány mellett új nehézség is jelentkezett, az, hogy a magyaroktól elkobzott birtokokat még mindig nem osztották ki... a magyar földművesek Dél-Szlovákiában nem törődnek a termőterület megművelésével, ezért teljesen indokolt a földművelésügyi miniszter javaslata, hogy a meg nem művelt földek tulajdonosait szigorúan büntessék meg." 5 Négy héttel a deportálás megszűnése után, 1947 márciusában magyar kormányküldöttség érkezett Pozsonyba, hogy a helyzetet a holtpontról elmozdítsa. Nem volt vitás, hogy a magyar küldöttség kedvezőtlen helyzetben volt, kötötte az aláírt lakosságcsere-egyezmény, ugyanakkor fenyegette a deportálás folytatásának lehetősége. Nem maradt más út, mint 254
