Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A deportálás

szélesíti ki: „...a 88/1945. számú általános munkakötelezettségi dekrétumból következett a magyarok vagyonának elkobzása és kitoloncolásuk Cseh- és Morvaországba".

9 A történész megjegyzése nacionalista szöveghasználat, légből kapott érvelés, mert hiszen a 88-as dekrétum a szlovákokra is teljes egészében érvényben volt. Más szerzők kedélyes munkaszolgálatként tárgyalják a 99 nap eseményeit, szem elől tévesztve a vagyonelkobzás és a családtagok deportálásának tényét. (J. Zvara és S. Cambel.) A 88/1945. számú elnöki határozat szövegéből olyannyira nem következett a vagyonelkobzás és a családtagok üldözése, hogy - a dekrétum szerint - a behívottak családtagjai részére külön segély volt kiutalható.

1

0 Az „otthon maradt" családtagok segélyezése természetesen magyar „behívottak" esetében elmaradt, a jövedelemcsökkentést nálunk nem kiegyensúlyozni igyekeztek, hanem tökéletessé tenni a vagyonelkobzással. A szlovák történészekkel szemben cseh szerzőknél felbukkan a nacionalizmus elkerülhetetlen bírálata: „A magyar kisebbség elszlovákosításának kérdésében Csehszlovákia fokozatosan meghátrált és megkezdte a csaknem 50 000 dél-szlovákiai magyar helytelenül megvalósított toborzásának és Csehországba szállításának jóvátételét."

1

1 A kitoloncolásra ítélt család az „Utasítás" című röpiratból tájékozódhatott sorsának alakulásáról. Pontos szövege - helyesírási hibáival együtt - a következő volt: „Utasítás. A kétéves rekonstrukciós tervezet 129/1946. számú törvény értelmében a Csehszlovák köztársaság újjáfelépítését és újjárendezését akarjuk végrehajtani, amellyel biztosítani akarjuk a köztársaság népének megélhetését és emelni a nép életszínvonalát. Ezen terv végrehajtása céljából a gazdasági életben szükséges munkaerőket át lehet helyezni éspedig a köztársasági elnök 88/1945. számú rendelete értelmében oly területekre és 231