Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
kitartana amellett, hogy 200 000 magyart erőszakkal kívánnak elűzni lakhelyéről... Nem hisszük, hogy az általános közérdekekre való tekintettel igazságos dolog lenne ennek a szerződésnek a szövegébe beiktatni egy ilyen kényszerkitelepítést... Legjobb megoldás Magyarország és Csehszlovákia számára a közvetlen megegyezés elérésének megkísérlése lenne." 6 9 A békeszerződés szövegébe a szlovákiai magyarokra vonatkozó szakasz 4/b cikkely alatt került be: „Magyarország kétoldali tárgyalást kezd Csehszlovákiával, hogy megoldják azon magyar etnikai származású lakosok problémáját, akik Csehszlovákiában élnek, és az 1946. február 27-én aláírt lakosságcsere-egyezmény föltételei alapján nem lesznek áttelepítve Magyarországra. Amennyiben ezen szerződés hatálybalépésétől számított hat hónapon belül nem kerül sor megegyezésre, Csehszlovákiának joga lesz ezt a kérdést a külügyminiszterek tanácsa elé terjeszteni és fölkérni a tanácsot, hogy segítsen megtalálni a végső megoldást." 7 0 A békeszerződés bevezetése megállapította, hogy miután „Magyarország a hitleri Németország szövetségese lett a háborúban, a háborúért maga is felelős", mégis a szövetséges hatalmak kilátásba helyezték az Egyesült Nemzetek Szervezetébe való fölvételt; a magyar nemzetiség elleni kollektív megtorlásnak nincs nyoma a békeszerződésben. Az egyenrangúsítás azonban csak a magyar államra vonatkozott, az említett 4/b cikkelyen kívül a szerződés sorsára hagyta a szomszéd államok területén élő három és fél millió magyart, ezzel létük a szomszéd országok belügye lett. A transzferügy sikertelensége csalódást keltett Csehszlovákiában, aminek Clementis külügyi államtitkár a nemzetgyűlésben is kifejezést adott: „Nyilvánosságunk maga is megállapíthatja a gazdag viták szövegéből, hogy míg egyrészt elismerték érvelésük igazát, indoklásainkat, céljainkat, másrészt azonban ugyanakkor elutasították az egészséges és ésszerű következtetések levonását." 7 1 Jan Masaryk külügyminiszter a magyar ügy párizsi tárgyalásait még élesebb szemrehányásokkal zárta le: „Jan Masaryk 216
