Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
hogy München előtt a magyar kisebbségnek módjában lett volna „rávetni magát" a szlovákokra. A München utáni incidensek méreteit az előző fejezetekben már kimutattam, de a kérdéssel párhuzamosan meg kell említeni, hogy Tiso állama 120 000 cseh lakost utasított ki Szlovákiából. Erről Clementis hallgatott. De nem beszélt szlovákiai magyar forradalmi múltról sem, a haladó magyar mozgalmakról még kevésbé, noha közeli kapcsolatok útján ismerte a Sarlós-mozgalmat is. A pillanat csábító lehetőségeinek hatása alatt gátlásoktól mentesen váltotta aprópénzre Beněs és Gottwald „most vagy soha" alapon követelt nacionalista leszámolását. Clementis felvonultatta az áttelepítési kormánybizottság ún. statisztikai adatait, melyek szerint Magyarországon közel félmillió szlovák él: „... számos áttelepítési küldöttségünk dolgozott három hónapig Magyarországon, és ezeknek legalább megközelítően módjukban állt a Magyarországon élő szlovákok számát meghatározni. Meg is állapították, hogy Magyarországon mintegy 450 000 szlovák él." 5 5 A magyar népszámlálás 1930-ban 104 000 szlovákot mutatott ki. Élesen bírálta a magyar kormány magatartását a lakosságcsere-egyezmény végrehajtásának ügykezelésében: „A magyar-csehszlovák vegyes bizottság, amelynek ki kellett volna dolgoznia az áttelepítés technikai részleteit, teljes ötven napig ülésezett, és az utolsó összejövetel is eredménytelen maradt magyar tagjainak obstrukciója következtében." 5 6 Ez a megjegyzés megfelelt a tényeknek, a vegyes bizottság magyar tagjai tényleg mindent megtettek, hogy a végrehajtás megkezdését a békekonferencia döntéséig elodázzák. Viszont újból elhagyta a valóság talaját Clementis, amikor a szlovákiai magyarok számát vitatta. Megállapította, hogy 1930-ban 570 000 magyar volt Csehszlovákiában, de figyelmen kívül hagyta az állampolgárság nélküli magyarokat és a cseh területeken összeírt (katonák, diákok, vendégmunkások) magyarokat. A tényleges szám 1930-ban 596 861 volt. 5 7 Ezután további önkényes statisztikai „becslés" következik: 211
