Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
értelmében nem is akart válaszolni. Tiltakozó nyilatkozata nagyjából megfelelt a tényeknek: „A magyar demokrácia, mely a háború zűrzavarából született, először meglepetéssel, majd keserűséggel vette tudomásul, hogy Csehszlovákiából az emberi jogok megcsúfolásával a magyarok ezreit űzték ki, sokszor órák alatt, néhány csomaggal. Ugyanakkor 650 000 szlovákiai magyart megfosztottak polgárjogától, sőt az alapvető emberi jogoktól is. A magyar nemzetiségű személyek vagyonát elkobozták. Magyar sem szellemi, sem testi munkát nem vállalhat. Nincs joga semmire, nem szervezkedhet, nem gyakorolhat polgárjogokat. A magyar nyelv használata a közhivatalokban tiltva van, gyakran templomokban is, általában minden nyilvános helyen, még büntethető is a nyelvhasználat. Magyar nyelven a Csehszlovák Köztársaságban semmiféle időszaki lap nem jelenhet meg. Nem lehet magyarul telefonálni és táviratozni. Magyar nyelvű oktatásnak semmiféle formája nem létezik, sőt mi több, büntetik a magánúton való tanulást. A magyar nemzetiségű alkalmazottakat a csehszlovák hivatalok és magáncégek kártérítés nélkül elbocsátották, megszüntették a nyugdíjak kifizetését, a hadirokkantak, a hadiözvegyek, a hadiárvák semmiféle segélyt nem kapnak. Mindezen sajnálatra méltó intézkedés ellenére a magyar kormány mindent megtett, hogy Csehszlovákia és Magyarország között a viszonyt megjavítsa. Ezen cél érdekében saját érzelmei ellenére - kötelességének tartotta a magyar kormány, hogy közvetlen tárgyalások útján megkösse Csehszlovákiával a nagyhatalmak által ajánlott lakosságcsere-egyezményt." 4 7 A beszédben egyes túlzások kifogásolhatók (nincs megmagyarázva, hogy a csomaggal kiűzöttek ezrei trianoni területről származó tisztviselők voltak; építő- és bányamunkára magyarokat is alkalmaztak; az általános vagyonelkobzást nem hajtották végre; az istentiszteleti nyelvet általában nem korlátozták), de legmeglepőbb a nemzeti állam transzferpolitikája fölötti csodálkozás, hiszen erről már 1944-ben magyar lapok is cikkeztek, ugyanezen év tavaszától pedig mindkét emigráció szóban, írásban és rádióban következetesen hirdette a kisebb206
