Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A lakosságcsere-egyezménytől a békekonferenciáig - 1946
hogy megbontsa a tömör magyar etnikumot, és a magyar községeket vegyes nyelvűvé tegye. Ha sikerült volna további 200 000 magyart kitelepíteni, a kisebbségi kérdés már megszűntnek lett volna tekinthető, mert kizárólag helyi szórványokról lehetett volna már beszélni; a kisebbségi nyelvterület beolvasztása ilyen feltételek mellett, továbbá az iparosodó társadalomban csak évtizedek kérdése. (Arról nem is beszélve, hogy a kisszámú szórványok sohasem jutottak volna iskolákhoz.) A megelégedettséget az is jelezte, hogy a nyomás szinte minden vonatkozásban enyhült, megszűnt a Djuračka-féle széttelepítési kísérletezés. Az új válság akkor köszöntött be, amikor a békekonferencia a további kitelepítést elutasította, magyar részről pedig a csere megkezdésére nem mutatkozott nagy hajlandóság. A békekonferenciában egyébként mindkét fél csalódott; a magyar azért, mert olyan megoldást várt, ami a lakosságcsereegyezmény végrehajtását fölöslegessé teszi, a csehszlovák fél pedig azért, mert követelése totális megoldásra irányult, nem kompromisszumokra. 1946 májusában négyhatalmi külügyminiszteri konferencia volt Párizsban, mely a csatlósállamokkal való békekötés feltételeit vitatta meg, és hozott előzetes döntéseket, illetőleg tett javaslatokat a békekonferencia teljes ülésének. Csehszlovákia remélte, hogy a további 200 000 magyar kitoloncolásának a kérdését sikerül a párizsi négyhatalmi javaslatok közé felvétetni, de reményeiben csalódott. Nem könyvelhetett el azonban sikert Magyarország sem, ami már várható volt, mert a párizsi konferencia előtt Moszkvába látogató magyar kormánydelegáció Romániával szemben határkiigazítást kívánt elérni, ehhez a Szovjetunió kormányának támogatását kérte, de nem kapta meg. 2 4 A lakosságcsere kedvező kilátásai után Dél-Szlovákiában a magyarok kisüzemeiben a kirendelt nemzeti gondnokok működése minden további rendelkezés nélkül sorvadásnak indult, leginkább azért, mert értelmetlenné vált; az általános vagyonelkobzó dekrétumot (108/45.) a magyarokkal szemben végre193
