Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A béke éve - 1945
(olyanokat is kitelepítettek „németként", akik csak csehül tudtak). 11 7 De nemcsak a törvénytelenségeket és kegyetlenségeket kifogásolták, a kollektív felelősség elve sem hódított meg mindenkit. Vašek szerint: „Egy nemzet bűnösségéről és megbüntetéséről beszélni a kultúrnemzetek számára nagyon komoly figyelmeztetés a jelenre és jövőre egyaránt." 11 8 Szlovákiában ezzel szemben írásbeli ellenvélemény nem maradt fenn a fasizmus vádjától való félelem miatt. Érdemes egybevetni az emberi jogokat biztosító jogalkotások kurtaságát az 1945. évi német- és magyarellenes jogfosztó rendelkezések terebélyes rendszerével. Míg a nemzetiségi jogokat biztosító törvények és rendeletek a polgári Csehszlovákiában - de másutt is - néhány soros általánosságra szorítkoztak, addig a szlovákiai magyarellenes diszkrimináló irodalom a kötetek sorozatával büszkélkedhet. A jogfosztó törvények, rendeletek, dekrétumok, utasítások, irányelvek pontosan meghatározták a kisemmizett nemzeti kisebbség viszonyát az államhoz, a termeléshez, a kultúrához, a joghoz stb. A prágai Telepítési Hivatal (Osídlovací úřad) csak a vagyonelkobzást szabályozó jogalkotások magyarázatára 700 (hétszáz) oldalas könyvet adott ki. (Konfiskace, správa a převod, i. m.) A hatvanas évek első felének szlovák történelmi művei még bíráló hangon marasztalták el a háború utáni magyarellenes nacionalizmus tényét, amely idegen volt a munkásosztály forradalmi harcától. Jarošová pl. nem kertel: „Külön fejezetet jelentett a magyarellenes nacionalizmus, melynek hatása alá került ezekben az években a szlovák nemzet jelentős része, beleszámítva a munkásosztályt is." 11 9 Azt már nem magyarázza meg Jarošová sem, hogy a magyarellenes nacionalista légkör tervszerű és irányított tömegmanipuláció eredménye volt. Észrevételét értékelni kell, mert a háború utáni nacionalista hullámot a hatvanas évek vége felé, de főleg a hetvenes évek eleje óta rehabilitáltnak tekintik. (Cambel, Vietor, Purgat és mások.) A magyarellenes nacionalizmustól a cseh történetírás idegenkedik, a „jogos övédelmi nacionalizmus" tételével nem azonosul. A kérdéssel nyíltan szembenéz Bartošek: „A nemzeti 170
