Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

Illyés Gyula: Bevezető, nem is egy könyvhöz

máris - legalább elvben - a múlt csökevényeivé fokozhatok le az annyi kínt sugárzó határok; addig is, míg el nem következik az utópista és a tudományos szocializmusnak egyként áhított nagy jóslata: az államok elhalása. Részletekbe menő irodalma van már mind e kérdéseknek. Ezek kelet-európai, különösen Balkán-övezetű vetületeinek. A súlyosak közül tán ide is kívánkozó az: és ahol az etnikumok nem széthatárolhatók? Ahol az anyanyelvek csoportjai mozaikszerűen - a francia szaktudomány szavával en puzzle - osztódnak innen és túl bármikor megrajzolható vonalakon? A szakismerőknek van erre is ajánlatuk. Vonalon innen és vonalon túl - mint a mérleg két tányérján - legyen itt is, ott is akként népcsoport, hogy sorsa figyelmet nyerhessen innen is és onnan. S legyen a mérleg nyelve fönt, a humanitással mégiscsak egyjelentésű emberiség szeme előtt. Hogy ez a mérleg jól működjék, az alá hord alapot ez a könyv. És szégyenkeznünk kellene, mégpedig szocialistahumanista mivoltunkban duplán, ha céljára - az összebékülés következetes, tehát adott esetben akár harcos megközelítésére - azt mondanánk, reménytelen. Vagy akár azt: korai. Pusztán azért, mert nem érvényesül azonnal, a szellem szava nem hatástalan s így mostoha körülmények közt sem halasztható. Ha a res publica - a közügy - a római szekérhez hasonlítható: a két kerék közül az egyik a politikai élet, a másik a szellemi élet. Ki tekintheti át a világ politikai szövevényét úgy, hogy annak alakulásáról bár csak fél évre jóslatot mondhasson? A szellemi élet akár percenként biztos szót hallhat. Mércéje nem a kombináció - nem a matematika -, hanem az erkölcs. S ehhez az erkölcsi szemponthoz ezen a téren meglepő hűséggel ragaszkodik bármily hit-tételű vagy világszemléletű tábor írástudója. Mert ez magának az írott szónak az erkölcsi normája. Ha az írástudók betűiben nincs maradandó elem - maradandó hatás ha scripta non volení! -, nem érdemlik meg a papirost. A nemzeti kisebbségek kezelésére a közelibb jelen ez ideig két tételt ismerhetett meg. Az egyik a kisebbségek számára nem 16