Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A béke éve - 1945
tehetett, mert a földművelésügyi tárcát dr. M. Kvetko megbízott személyében a kezében tartotta. Ez a körülmény akkor kedvezett a magyar lakosság érdekeinek, mert a szlovák nagybirtokosok megkímélése vegyes vagy magyar nyelvterületeken megakadályozta a nemzeti szempontú kolonizációt. Mikor viszont a szlovák nagybirtokok is megértek a földreformra, akkor már a magyarok is kaphattak földet. Mielőtt az 1945. év elmúlt volna, tisztázódott a magyar kommunisták helyzete is. V. Široký december 5-i beszédében úgy látta, hogy lehetetlen az együttműködés a magyar kommunistákkal: „Végül is, ha megoldjuk a magyar kérdést, mint nemzetközi problémát, úgy magától értetődik, ha azt hangoztatjuk, hogy magyar elvtársaink távozzanak önként Magyarországra... Ki kell zárni a lehetőségét annak, hogy a párt német vagy magyar új tagot vehessen föl, és a továbbiakban föl kell függeszteni a német és magyar kommunistáknak a tagsági jogát." 11 0 Az év utolsó heteit a magyar lakosság számára reményteljessé tették a magyar-csehszlovák prágai tárgyalások, melyek december 3-tól december 6-ig folytak csehszlovák kívánságra a lakosságcsere megvitatására. A magyar közvélemény mikor megtudta a tárgyalások célját, meghökkent, de annál nagyobb örömmel fogadta a tárgyalások eredményességének hírét abban a hitben, hogy a békekonferencia majd mindent elintéz. Az elnapolás csak nyolc hétig tartó időnyerést jelentett, az egyoldalú kényszerre alapított lakosságcseréből február végére - az SZEB, vagyis a Szövetséges Ellenőrző Bizottság nyomására nemzetközi szerződés lett. A magyar közönség nehezen értette meg, hogy a nemzetiségi diszkrimináció eredetileg egy olyan átmeneti állapot kívánt lenni, amelyben a kitoloncolandó százezrek még jelen vannak, de már csak kellemetlen idegenek minőségében. Ezeknek pedig sem jog, sem kultúra nem járt a vagonírozásig. A vagonírozás elmaradt, ezzel a totális jogfosztás hetekre vagy hónapokra tervezett intézkedése évekre terjedő idült állapottá merevedett; a társadalmi és kulturális ütések tartósítása nyomán a pillanat167
