Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A béke éve - 1945
- Erre a lépésre a Telepítési Hivatal azok után szánta el magát, miután sikertelenül kísérelte meg, hogy egyezségre jusson az illetékes magyar szervekkel a magyarok kitoloncolása ügyében. .. és miután az itteni magyarok az elnöki dekrétum szerint csehszlovák állampolgárságukat elvesztették, tőlünk függ, hogy hová telepítjük őket. Később érvényes lesz rájuk a munkakötelezettségi dekrétum. Ezek az intézkedések a magyarországi szlovákok belső kolonizálására adott válaszok; a magyar kolonizálás a szlovákok mielőbbi elmagyarosodását akarja. Előkészületben vannak további szállítmányok a magyaroknak cseh területekre való áttelepítésének keretében, és meg fogjuk fontolni az Észak-Szlovákiába való áttelepítések lehetőségét is. A magyarok kitoloncolásánál az emberiesség követelményeire ügyelni fogunk, elszállítás előtt mindenkit orvossal megvizsgáltatunk, és mindenki kívánsága szerinti élelmiszert vihet magával. A kitűzött helyre való megérkezés után újabb orvosi vizsgálat következik. A magyar elemektől megtisztított helyekre szlovákok lesznek telepítve, miközben tekintettel leszünk a külföldi szlovákok hazatérésére is. Szlovákia déli részeinek betelepítését egy másik alosztály is szorgalmazza, melynek élén Anton Granatier áll, aki a következő tájékoztatást adta: „Nagy nehézségeket okoznak a külföldi szlovákok, akik saját felelősségükre hagyják el hazájukat abban a reményben, hogy itt földbirtok várja őket, vagy gazdaságok, vállalatok stb. Pl. Romániából mintegy háromszázan érkeztek." Djuračka nyilatkozata meglehetősen felelőtlen volt, telepítési területeket helyezett kilátásba, pedig a behívottak családtagjait helyben hagyták. A tévedés következtetéseit a Telepítési Hivatal egy év múlva vonta le, amikor már a családtagokat is elszállították. Az is érdekessége a Djuračka-féle tájékoztatásnak, hogy a magyar lakosságot „nyilasok és irredentisták" jelzővel jellemzi, eleve kizárva mindennemű humanista ellenvéleményt és érzékenykedést. A morális egyöntetűség azonban csak legfelsőbb körökben volt meg. J. Lichner államtitkár Dunaszerdahelyen az igazgatási apparátus megbízhatatlanságát teszi szóvá: „Csallóközben a viszonyok még zavarosak és egyenesen külö161
