Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A béke éve - 1945
sok felfüggesztését sokkal határozottabban mondja ki az a belügyminiszteri rendelet, amit már a lakosságcsere-egyezmény aláírása után, 1946. március 31-én tettek közzé, és nyilván úgy értelmezhető, hogy közigazgatásilag már nem lehet magyarokat háborús bűnösnek nyilvánítani: „A magyar nemzetiségű fizikai személyek vagyonának elkobzása a 108/45. Sb. dekrétum alapján tekintettel a Magyarországgal folyó tárgyalásokra a lakosságcseréről egyelőre nem hajtható végre, és ki kell várni a további utasításokat." 9 2 Ezt a rendeletet azért kell kiemelni az ismeretlenség homályából, mert a magyar lakosság ellen több akció ennek a rendelkezésnek a megsértéséből keletkezett. A vagyonelkobzó jogszabályoknak ezek az utórezgései ugyan már az 1946. év termékei, de ismertetésükre azért volt szükség, mert szervesen összefüggnek az 1945. évi októberi általános vagyonelkobzó dekrétummal. 1945 augusztusa után Szlovákiában a csalódás légköre lett úrrá, a pártok kölcsönösen egymást gyanúsították, a szlovákok a cseheket olyan értelemben, hogy a német kérdés megoldódott, de a magyar kérdés a cseheknek már nem sürgős. VI. Clementis külügyi államtitkár kénytelen volt a helyzetet az SZNT-ben tisztázni: „A magyaroknak Szlovákiából való kitelepítése összállami kérdés... ennek megoldására irányuló nézetekben nincs legkisebb eltérés sem a szlovákok és a csehek között, vagy akár az egyes politikai pártok között sem vagy az SZNT, a központi kormány és az elnök között." 9 3 A politikai és háborús bűnök megtorlását az 1945. június 13-án közzétett 16/1945. Sb. számú elnöki dekrétum rendelte el, visszaható érvénnyel, vagyis utólag nyilvánított bűntetté olyan cselekményeket, amelyek elkövetésük idején nem sértettek törvényt. A törvényt retribúciós dekrétumnak nevezték, s bár összállami hatásköre volt, Szlovákiában a némileg enyhébb 33/1945. SZNT-rendelet volt érvényben. Miután a szlovákiai magyar társadalom megbízhatatlan idegenek káros tömegévé értékelődött le, a társadalomnak nyújtott különféle kedvezményekből már nem kellett etnikai alapon kizárni senkit, elegendő volt annak kimondása, hogy a 157
