Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A béke éve - 1945
vagy tanácsnak volt tekinthető, amit kizárólag a győztes nagyhatalmak fegyvereinek a tekintélye támasztott alá. Csehszlovák részről bíztak az új lehetőség kiaknázásában, mert az esetleges lakosságcserén túl, a magyarországi németek által üresen hagyott területekre több százezer magyart ki lehetett volna telepíteni. Ezért nem következett be Potsdam után a reálisabb helyzetszemlélet a magyar kérdésben, hiszen továbbra is fennállt a lehetősége annak, hogy a magyar etnikumot sikerül likvidálni. Sőt, Potsdam után tovább romlott a helyzet: az iskolák nem nyíltak meg, a most már törvényesen is hontalan magyaroktól az emberi jogokat is megvonták, majd megjelent a magyarokra is érvényes általános vagyonelkobzó rendelkezés 1945 októberében. Potsdamig a német mintájú egyoldalú kitoloncolás volt a magyar kisebbségi kérdés megoldásának elméleti sablonja, ezt 1946-ban a Rok Práce így foglalta össze: „A kitelepítés kérdésében a tevékenység kezdetben a magyaroknak Csehszlovákiából való kitoloncolását előkészítő munkálatokra korlátozódott..." 8 0 Mivel azonban a gyorsan végrehajtható totális kitoloncolás elképzelése megfeneklett, elkerülhetetlenné vált a Magyarországgal való hosszas tárgyalás; a lakosságcsere és további megegyezéses transzfer céljára új névsort kellett készíteni. (Az események kortársai erre az összeírásra emlékezhetnek, a Rok Práce is megemlíti: „Időközben aktuálissá vált a lakosságcsere kérdése Magyarország és Csehszlovákia között, ennek következtében a Telepítési Hivatal előkészületeket tett a magyarok új általános összeírására Szlovákiában. Az akciót 1946 februárjában kezdték és májusban fejezték be. 8 1 A lengyelországi németek „kitelepítését" a történetírás rugalmasan kezeli, ami azt jelenti, hogy a végrehajtás módszereinek a leírása változatos. A potsdami konferencia a lengyelországi németek „kitelepítését" és az új lengyel határokat nem előírta, hanem utólagosan tudomásul vette, mert a kérdések befejezett tények alkalmazásával nyertek megoldást. Ránki György szerint: „A Szovjetunió ugyanis Németországnak az Odera, ill. a Neisse folyóig terjedő területeit a lengyel kormány 153
