Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948

A béke éve - 1945

náriusa visszatérve Pozsonyból, a Szlovák Kommunista Párt kerületi konferenciájáról, 1945. május 22-én a dunaszerdahelyi kommunista párt taggyűlésén kijelentette, hogy a konferenciá­nak nem kommunista, hanem fasiszta jellege volt." 4 4 Ugyanezen a konferencián „Varga diószegi kiküldött ma­gyar sajtót követelt, ami a konferencia többségénél nem talált megértésre." 4 5 „A szónok nem tudott tovább beszélni szlová­kul, magyarul kezdett uszító beszédbe, amit a vezetőség be­avatkozása ellenére is tovább folytatott." 4 6 „Hasonló szellem­ben lépett fel Stefik Vince Dunaszerdahelyről: „Magyar nyel­ven uszító hangú beszédet mondott, olyat, ami nem volt beil­leszthető pártunk vonalába. Ezért a konferencia vezetősége megvonta tőle a szót, és kénytelen volt még egyszer rögzíteni a nemzetiségi kérdést, és hangsúlyozni a párt állásfoglalását ehhez a kérdéshez." 4 7 Ezek a beszédek a magyar kommunisták utolsó nyilvános szereplései voltak, így is lényegében már szabályellenesek, mert az SZNT elnöksége már négy nappal előbb, május 18-án ren­deletileg kizárta a magyar nemzetiségű személyeket a politikai pártokból, és megtiltotta további felvételüket. Aktív antifasisz­ta harcosok azonban ekkor még kivételt képeztek, a pártokba fölvehetők voltak. 4 8 A nyári események, elsősorban a potsda­mi konferencia határozata mit sem változtattak ezen a dönté­sen, inkább a helyzet megmerevedését jelezte a Megbízottak Testületének 1945. november 9-i határozata, mely szerint az elnökség „ragaszkodik a Nemzeti Front határozatában kifej­tett állásponthoz, hogy politikai pártok ne szervezhessenek és ne toborozhassanak tagokat a magyar nemzetiségű polgárok között." 4 9 Amikor a magyar demokraták, kommunisták, antifasiszták felismerték a helyzetet, hogy a magyar etnikum erőszakos felszámolásáról van szó, három út között választhattak: átköl­tözni Magyarországra (sajnos, a többség így döntött), tiltako­zó néma passzivitásba vonulni (így tett Fábry Zoltán és sokan mások), végül a harmadik út: nemzetiséget változtatni és így keresni az együttműködést. (Csalódásokkal teli volt az útja 140

Next

/
Oldalképek
Tartalom