Janics Kálmán: A hontalanság évei: a szlovákiai magyar kisebbség a második világháború után 1945-1948
A béke éve - 1945
dött, amely hangjában toleráns volt és az 1943-as elképzelésekkel mutatott rokonságot, a közigazgatásban együttműködést javasolt a demokratikus magyarokkal: „A Nemzeti Bizottság dolgozzon együtt a demokratikusan gondolkodó magyarokkal, amennyiben túlnyomólag magyarok által lakott területekről van szó." 5 Az a gyakorlat, hogy magyar nemzetiségű demokratikus gondolkodású személyek tanácsadó minőségben támogatták a helyi komisszáriusokat, mindvégig megmaradt a legsúlyosabb válságok idején is. (Ez a rendszer a németek bekapcsolásával a cseh nyelvterületen nem valósult meg.) A magyar tanácsadók szerepeltetése hátrányokkal is járt, mert a közreműködést vállaló magyarok időnként nem térhettek ki olyan utasítások végrehajtása elől, melyek az egész magyar társadalom ellenszenvét váltották ki. (Pl. a kitelepítendő, áttelepítendő stb. személyek névsorának az összeállítása.) Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a háború utolsó heteiben a magyar kisebbség elleni transzferpolitika kátyúba jutott, részben a nemzetközi jóváhagyás elmaradása, részben a frontok váratlan irányú mozgása miatt. Ez utóbbi tette lehetetlenné a magyar lakosság tömeges „menekülés"-ét, illetőleg annak „rövid úton" való kikényszerítését. Ezek a csalódások vezettek oda, hogy 1945 első két hónapjában egyes szervek a magyar kisebbség helybenmaradásával és a transzferpolitika csődjével számoltak. A helyzetről tiszta képet kapunk, ha S. Cambelnek a második fejezetben idézett észrevételét a frontok kedvezőtlen irányú mozgásáról tényleges súlya szerint értékeljük, és megtaláljuk a kapcsolatot a fronthelyzet és a diplomáciai tárgyalások között. A magyarok menekülésének kérdését S. Cambel részletesen megmagyarázza: „Míg a szepesi németek többsége elmemekült a visszavonuló német katonasággal, vagyis a szepesi falvak nagyobb része a felszabadulás után üres maradt, gazdálkodók nélkül, addig a déli járások magyar lakossága nagyobb mértékben nem hagyta el Szlovákia területét." Cambel a frontok kedvezőtlen alakulásából a következtetést is levonja: „Azok a bonyodalmak, amik akadályozták a földreformot, 124
