Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974
Miklósi Péter: Öntevékeny színjátszás
A CSEMADOK megalakulása után Rozsnyón is a színjátszó csoport kezdett elsőként munkához. A csoport rendezó'i: Dobránszky Imréné, Húsvár Ferenc, Stiglitz Árpádné és Krausz Zoltán. Az elmúlt huszonöt év alatt közel húsz bemutatót tartottak, melyek közül az olyan igényes színművek sem hiányoztak, mint a Tizenegyedik parancsolat, a Lidércfény, Az apa, a Sári bíró, és még számos egyéb színmű. Szólnunk kell továbbá a kassai helyi szervezet hosszú esztendőkön át lelkesen, szép sikerekkel dolgozó együtteséről, mely nem csupán több száz előadást tartott, de a MATESZ kassai társulatának, a Thalia Színpadnak megalakulása előtt amolyan hézagpótló szerepet is játszott a város színházi életében. Léván a Garamvölgyi Színház aratta a legnagyobb és legfigyelemreméltóbb sikereket. Nagy László rendező vezetésével színre vitték — többek között — a Pygmaliont, az Egérutat, a Kísérteteket, a Kaviár és lencsét stb. Rövid átmeneti hallgatás után — miközben a CSEMADOK helyi szervezetének színjátszói képviselték országos seregszemléken a város színeit — 1973-ban ismét nem könnyű feladatra vállalkoztak, amikor Gorkij Vassza Zseleznova című színművét tűzték műsorukra. Csak az elismerés hangján szólhatunk a különösen lelkes és fáradságot vagy lemondást nem ismerő zselizi színjátszókról. A csoport a legmostohább körülmények között is lépésről lépésre küzdötte fel magát élcsoportjaink sorába. Bemutatókban eredményes, sikerekben gazdag múltra tekinthetnek vissza a CSEMADOK losonci színjátszói. Az ő nevükhöz fűződik az Anna Frank naplójának, a Kőszívű ember fiainak, a Bástyasétány 77-nek, az Üzenet az élőknek s további igényesebbnél igényesebb színművek egész sorának bemutatása. Országos seregszemlén legutóbb az Anné Lili rendezte Potyautassal szerepeltek, míg az 1972—73-as évadban Varga Ervin rendező irányításával Gyurkó László Szerelmem, Elektra című színművét mutatták be. Igen aktív a színházi élet Érsekújvárott is, ahol elsősorban Boleman Iván és dr. Druga János végeznek elismerésre méltó, szép sikerekkel fémjelzett munkát. Különösen a könnyebb, zenés műfajt kedvelik, amit a Susmus, a Nagymama és más szórakoztató darabok színre vitele bizonyít. Az öntevékeny művészi mozgalom ma már falun és városon egyaránt valóban tekintélyes népszerűségnek örvend. Nem kis része van ebben az öntevékeny színjátszásnak is. Egyre növekvő közkedveltsége az embereknek a színművészethez való természetes, őszinte, bensőséges viszonyának legékesebb bizonyítéka, de egyben gyakorlati indítéka annak is, hogy idős és fiatal, munkás és értelmiségi ne csupán passzív, „néma" élvezője, hanem tevékeny alkotója is legyen az ily módon egyre gazdagodó, népszerűsödő művészi értékeknek. Az öntevékeny művészeti munka mennyiségi gyarapodásán túlmenően e törekvések eredménye aligha lehet egyéb, mint minőségi fejlődése, csiszolódása, elmélyülése. Huszonöt esztendő — az öntevékeny művészi munka gyakorta változó körülményeihez mérten tekintélyes idő. Csak olyan valaki tudja igazán értékelni ezt a jubileumot, aki azt is tudja: színjátszóinknak e negyedszázad alatt elért sikerei mögött mennyi fáradság, lámpaláz, lemondás, akarat, öröm és csalódás rejlik; aki azt is tudja: mennyi szervezési-irányítási tapasztalatra, kitartásra, ügyességre, ötletre van szükség központi, járási, helyi viszonylatban egyaránt ahhoz, hogy a CSEMADOK kezdeményezésére egykor rügyeit bontogató s ma már virágba borult mozgalom lépést tudjon tartani a korral. Mindent egybevetve: sok ez vagy kevés? Azt hiszem — elég! S egyben a most kezdődő újabb évtizedek további, még jobb munkára serkentő záloga is. 207
