Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Kiss József: Értünk harcoltak (A dél-szlovákiai munkásmozgalom haladó hagyományaiból)

vák kultúra képviselőinek nevében Ján Poničan költő mondott beszédet, Lőrincz Gyula pedig a magyar írók és művészek demokrácia iránti elkötelezettségét demonstrálta. A nagygyűlésen elfogadott határozat leszögezte: „Mi, Dél-Szlovenszkó magyarsága, együtt a szlovák, cseh és német nép itt megjelent fiaival, tudatában vagyunk annak a mérhetetlen veszélynek, mely a köztársaságot és annak valamennyi népét fenyegeti... őrhelyünket nem hagyjuk el. Bízunk ügyünk győzelmében, egyesült erővel megvédjük a köztársaságot, Csehszlovákia függetlenségét, szebb jövőt biztosítunk a magyar népnek." A dél-szlovákiai kommunisták állásfoglalását a tornóci fogadalom szelleme hatotta át a reakció előretörésének válságos napjaiban is. Steiner Gábor, Major István, Richter Mihály és Szabó István a szlovákiai kerületi titkárság nevében körlevelet intézett a CSKP csehszlovákiai szervezeteihez. „A müncheni döntés és a kormány meghátrálása új helyzetet teremtett. Ez azonban nem jelent meghátrálást, ellenkezőleg, az új helyzetben újult erővel kell a további nagy küzdelmek élére állnunk" — hangsúlyozza a körlevél. S a dél-szlovákiai kommunisták a megváltozott helyzetben, a fasiszta terrorral dacolva, a dél-szlovákiai haladó hagyományokhoz hűen folytatták a harcot. Illegalitásba vonulva szálltak szembe a féktelen nacionalizmussal, s a Horthy-Magyarországhoz került dél-szlovákiai területek lakosságát arra igyekeztek ráébreszteni, hogy az erőszakkal végrehajtott területrendezés a fasizmus térhódítását segíti. A dél-szlovákiai kommunisták tevékenysége hozzájárult az egész Magyarország területére kiterjedő illegális mozgalom fellendüléséhez. Élen jártak az antifasiszta ellenállás s a csehszlovák nép nemzeti-felszabadító küzdelmét támogató partizánharcok kibontakoztatásában. A nemzetköziség eszméin nevelkedett délszlovákiai kommunisták szervezték meg és irányították a Szlovák Nemzeti Felkelésben részt vett két magyar partizáncsoportot, melyek az antifasiszta szolidaritás jegyében véghezvitt fegyvertényekkel vetették meg a csehszlovák—magyar barátság alapjait. Jóllehet a fasizmus leverése utáni időszak sajátos feltételei között előtérbe kerültek nemzeti mozzanatok, s ez átmenetileg súlyosan érintette a csehszlovákiai magyarságot, a dél-szlovákiai forradalmi hagyományok folytonosságát az ellentmondásoktól nem mentes nemzeti-demokratikus fejlődés sem törte meg. A CSKP internacionalista hagyományait megőrző dél-szlovákiai öntudatos munkások a politikai élet szervezett keretein kívül rekedve is kivették részüket a munkásosztály hatalmának kivívásából. Amikor a csehszlovákiai reakció kísérletet tett a népi demokrácia megdöntésére, a dél-szlovákiai üzemek dolgozói is természetszerűen sorakoztak fel a kommunista párt politikájának támogatására. A csehszlovákiai munkásosztály Februári Győzelme után elhárultak az akadályok a nemzetiségi kérdés marxista-leninista rendezésének útjából, s Dél-Szlovákia a már több évtizedes múltra visszatekintő internacionalista egység hagyományainak szellemében kapcsolódhatott be a szocialista társadalom építésébe. Fényképek: Az SZLKP KB Marxizmus—Leninizmus Intézetének archívumából 85