Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974
Miklósi Péter: Öntevékeny színjátszás
A kezdet kezdete. A Nové Zámky-i (érsekújvári) színjátszók 1951-ben nagy sikerrel játszották a Dandin Györgyöt színjátszás mennyiségi és minőségi fejlődését bizonyítva már az első országos mércével mérhető sikerek is jelentkeznek... A CSEMADOK komáromi színjátszói a Vitézek és hősök című színművel Prágában országos seregszemlén díjat nyernek; a CSEMADOK dunaszerdahelyi csoportja pedig kétszer is nagy sikerrel szerepelt a műkedvelő színjátszók szlovákiai országos versenyén, ahol a szlovák élegyüttesek között minden előzetes várakozást felülmúlóan állta meg a helyét. Csoportjaink, rendezőink, színészeink évről évre több különdíjat nyernek legjobb rendezésért és a legjobb színészi alakításokért. E szép sikerek láttán nem véletlen, hogy Csallóközi Színház néven éppen Dunaszerdahelyen alakul meg az első állandó, önálló műkedvelő színpad. A szerdahelyiek példáját röviddel később Léván követik, ahol a járási népművelési otthon keretében második állandó műkedvelő színpadunk, a Garamvölgyi Színház kezdi meg érdemdús tevékenységét. Öntevékeny színjátszásunk — évadról évadra népszerűsödve és egyre több embert lelkesítve — így vált fokozatosan tömegmozgalommá; számszerűleg is az öntevékeny népművészeti mozgalomnak ez az ágazata vonzza, mozgatja legjobban a tömegeket. Színészekként és nézőkként egyaránt. A hatvanas évek elején megkezdődik a színjátszó mozgalom töretlen ívű továbbfejlődése egyik legfontosabb feltételének, a rendszeres szakemberképzésnek irányítása. Első lépésként a Központi Bizottság titkársága 1963 decemberében Rozsnyón összehívta a legjobb együttesek vezetőit, hogy megbeszélje velük a mozgalom időszerű feladatait és problémáit. Az eredmény: az értekezletet követő hetekben és hónapokban az addig közepesnek minősített csoportok többsége élcsoporttá lépett elő, és az évad végén húsz-huszonkét élcsoporttal büszkélkedhettünk. Nem véletlen hát, hogy a csoportok vezetőinek, rendezőinek országos munkaértekezlete az elmúlt esztendőkben hagyománnyá érleltük. 192
