Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Quittner János: Népitánc-mozgalom

Táncmozgalmunk jelenlegi helyzetét értékelve megállapíthatjuk, hogy az elmúlt két évben javulást lehet tapasztalni. Túljutottunk már a hullámvölgyön, amelyben a mozgalom 1968—69-ben találta magát, amikor legjobb élegyütteseink szervezési gondokkal küszködve megszűntek. Élegyütteseink az 1972. évi zselizi Országos Népművészeti Fesztivál koncepciójából kiindulva fokozták aktivitásukat, és rátértek a helyes műsorpolitika útjára. Ezt a javulást fó'leg a hazai paraszttáncanyag feldolgozásában láthatjuk, ami fontos tényezője a népitánc-együttesek jól választott műsorpolitikájának. Az eddigi élegyüttesek mellé az elmúlt két évben felsorakoztak új együttesek, biztosítva azt, hogy az élegyüttesek koncepciója az egyedüli helyes útja a táncmozgalom továbbfejlesztésének. Az újak közül meg kell említeni a fülekpüspöki Palóc Táncegyüttest, amely 1969-ben alakult, de rövid, néhány éves fennállása ellenére a legjobb élegyütteseink közé tartozik: 1972-ben elnyerte az Országos Népművészeti Fesztivál nagydíját. Az együttes szervező vezetője Molnár Tibor, művészeti vezetője Székely István (a Salgótarjáni megyei Művelődési Intézet táncszakelőadója), aki az együttest vendégként vezeti. Visszapillantva a csehszlovákiai magyar táncmozgalom egészének eddigi tevékenységére, megállapíthatjuk, hogy hosszú és nehéz utat tett meg. A kezdet kezdetén a semmiből indult, és, a hatvanas évek végére — az akkori lehetőségekhez képest — elért egy bizonyos csúcsot. És olyan koreográfiák születtek, mint például Takács András: Fonóban, Kamarás Imre: Zsérei mulatság, Kamarás Imre: 48-as verbunk, Drdos Tibor: Csárdás, Horváth-Sztriezsenyec Rezső: Csárdás-szvit, Quittner János: Bodrogközi variációk és Gömöri esték című kompozíciói. Ezek abban az időben a legjobb hazai magyar koreográfiák voltak, és még ma is útmutatóul szolgálnak a paraszthagyomány színpadra állítására és a modern népi tánc koreográfiaelmélet felhasználására. A hatvanas évek végén bekövetkezett visszaesést, amint már említettük, 1970-re sikerült leküzdeni. Az új, vagy újraalakult élegyüttesek műsoraiban már ismét rangos tánckompozíciókkal találkozhatunk. Ilyenek például Szombath Marianna: Csárdás— szerelem, Horváth-Sztriezsenyec Rezső: Üveges, lassú és friss csárdás, Takács Statisztikai kimutatás a CSEMADOK népművészeti szakcsoportjai tevékenységéről Kulturális keretműsorok Járás 1967 1968 Bratislava város Bratislava járás Dunaszerdahely Galánta Komárom Érsekújvár Nyitra Léva Nagykürtös Losonc Rimaszombat Rozsnyó Kassa járás Kassa város Tőketerebes fellépések száma 10 54 103 109 116 71 60 56 88 123 40 17 néző 1 500 8 100 15 450 16 350 17 400 10 550 9 300 8 400 13 200 18 450 6 000 2 550 fellépések száma 4 90 74 54 95 71 66 58 170 100 20 64 néző 600 13 500 11 000 8 600 14 250 10 650 9 900 8 700 25 500 15000 3000 9 600 összesen 855 127 250 866 129 700 164