Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974
Quittner János: Népitánc-mozgalom
A fülekpüspöki Palóc Népi Együttes — Molnártánc. 7. Dunaszerdahelyen a Csallóközi Népi Együttes művészeti vezetője és koreográfusa Horváth-Sztriezsenyec Rezső, a zenekar vezetője Sárközi Ferenc volt. Az együttes 1964-ben Horváth-Sztriezsenyec Rezső távozásával megszűnt, de már 1965 októberében újjáalakult Csallóközi Dal- és Táncegyüttes néven. Művészeti vezetője Ág Tibor, koreográfusa Quittner János, karmestere Jarábik Imre, a zenekar vezetője Banyák István volt. Rövid egy év alatt az együttes újra felküzdötte magát az élegyüttesek közé. 1967-ben a gombaszögi Országos Dal- és Táncünnepélyen különdíjjal jutalmazták, és az 1968—69-es koreográfusi pályázatokon elnyerte az első díjat. 1969 végén szervezési problémák miatt megszűnt. Az élegyüttesek mellett 1966-ban feltört az élvonalba még két élcsoportunk: a CSEMADOK pozsonypüspöki helyi szervezetének Kis-Duna Táncegyüttese, Quittner János, majd később Horváth-Sztriezsenyec Rezső és Czingel László vezetésével, valamint a CSEMADOK abaújszinai helyi szervezetének táncegyüttese, Erős Klára vezetésével. Az élegyüttesek megalakulása táncmozgalmunk határozott fellendülését hozta. Az élegyüttesekben rendszeres munka kezdődött. Egész estet betöltő műsorokat állítottak össze; ilyen volt például a füleki Palóc Népi Együttes Este van a faluban, a deáki, lévai, rimaszombati együttesek Dallal, tánccal, muzsikával, a Csallóközi Népi Együttes 1966-ban bemutatott Napfényes utakon, 1967-ben bemutatott Falusi képeskönyv és 1969-ben bemutatott Négy ballada, négy tánc című műsora, valamint az 1969-es nagy bemutató műsora. Az élegyüttesek a művészi munka mellett foglalkozni kezdtek a csoport tagjainak nevelésével is. Műsorpolitikájuk évről évre javult, technikai és művészi szempontból nagy előrehaladást tettek az elmúlt évekhez viszonyítva. 1967—68-ban a fejlődés két irányt vett: az élegyüttesek mellett egyre sikeresebb munkát fejtettek ki a falusi folklórcsoportok. Ezek a népművészeti hagyományokat eredeti formájában a nyilvánosság elé vivő csoportok legalább olyan értékes munkát végeztek, mint az élegyüttesek. Működésük nagyban hozzájárult, hogy népművészeti hagyományaink nagy része ma is élő. Működésük színhelyén — a faluban — és 162
