Varga János (összeáll.): A Csemadok 25 éve 1949-1974

Egri Viktor: Visszapillantó tükörben

Irodalmi délután Podunajské Biskupicében (Pozsonypüspökin), 1970 minden képességed megvan hozzá, hogy a könyvek hőseihez hasonlatos légy! Minden dicsérő kritikánál erősebben ösztönzött ez a vallomás: írj még nagyobb műgonddal, beszélj még mélyebb megértéssel a múltról, és felelj bátran, szívvel-lélekkel azokra a kérdésekre, amelyeket életünk felvet. Az író-olvasó találkozók eredménye akkor és ma is, félreérthetetlenül ez: Foglalj állást, és menetelj azokkal az erőkkel, melyek a dialektika törvényeinek ismeretében a világ jobbítására törekszenek. Ez az igazmondó szocialista író feladata, s ez az igazmondó író szerepe. Nincs feljegyzésem róla, hogy CSEMADOK színjátszó csoport játszotta-e a Közös út című színdarabomat, de számtalan emléket őrzök arról, milyen nagy lelkesedéssel készülődtek a bemutatóra, és hogyan fogadta közönségünk e játék hősének, Nagy Andrásnak igazságkeresését, és a közös munkát, a közös utat hirdető keresetlen szavakat. A szerző csak a meghatottság érzésével pillanthat vissza az estékre, amelyeket az akkor még igen kezdetlegesen felszerelt, parányi színpadokkal rendelkező művelődési házakban és iskolai termekben töltött. Lelkesedés és ügyszeretet pótolt mindent, és nem egy esetben megtörtént — más játékok esetében is számtalanszor tapasztalhattam —, hogy a színpad szinte szószékké vált, az elhangzott szó termékeny talajra hullott. Egy csallóközi faluban történt, hogy előadás előtt pompás hagymás rántottával, házi kolbásszal és üdítően savanykás vinkóval vendégelt meg az efsz könyvelője. Alig egy órával később, ugyanabban a hétköznapi ruhájában, pápaszemesen és borostás állal láttam viszont a színpadon a nagygazdával paktáló könyvelő szerepében. Az első pillanatban azt hittem, hogy ott ténfergett valahol a kulisszák mögött, és véletlenül sodródott a szereplők közé. Amikor az utolsó függöny után köszönetet 130