Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

TURCZEL Lajos tani magyar tanszéken, 1959-től a Komenský Egyetemen tanított. 1961-ben az irodalomtudomány kandidátusa, 1968-ban bölcsészdoktor lett. 1962-től politikailag motivált leváltásáig (1975) a Komenský Egyetem Magyar Nyelv és Irodalom Tanszékének tanszékvezető docense volt. 1982-ben nyugdíjazták. - Az 50-es évek elejétől részese, alakítója-szervezője a (cseh)szlovákiai magyar kulturális és tudományos életnek. Alkotó jelenléte magyar szakos tanári generációk nevelésében, tankönyvek írásában, tudományos ismeretterjesztésben, irodalomszervező és -népszerűsítő tevékenységben, tudományos művek egész sorában manifesztálódott. Fontos szerepe volt az 1945 utáni jogfosztottság és lakosságcsere következtében összeszűkült irod. élet felerősítésében. A kezdeti nehéz helyzetben nevelő írásokra volt szükség, s ő volt a legaktívabb müvelője és névadója is az ún. pedagógiai kritikának. Pályája első másfél évtizedében átfogó és rendszeres, az irod. élet minden mozzanatára odafigyelő kritikai tevékenységet folytatott, s a ped. kritikák mellett irodalomtörténeti érvényű bírálatokat és helyzetelemző tanulmányokat is írt. Irodalomtörténeti jelentőségűek antológiái, melyekben fiatal költők és prózaírók indulását segítette (Fiatal szlovákiai magyar költők; Szlovákiai magyar elbeszélők). A 60as évek második felében fokozatosan felhagyott a kritika rendszeres művelésével. Figyelme a két vh. közti időszak kisebbségi magyar irodalmára irányult. Évekig tartó könyv- és levéltári kutatásra támaszkodva feltérképezte az első Csehszlovák Köztársaság (1918-1938) kisebbségi magyar társadalmának irodalmikulturális viszonyait, fejlődési feltételeit. Imponáló adatbőséggel, értékelő-elemző kommentár kíséretében bemutatta a kisebbségi önvédelem társadalmi-politikai formáit, az iskolarendszert, az irodalmi és tudományos élet körülményeit és létformáit, a művészetek, a sajtó helyzetét, a különféle társadalmi-ideológiai mozgalmakat. Ezzel a munkájával megteremtette az oly régóta hiányolt irodalomtörténeti szintézis egyik legdöntőbb feltételét. Nem véletlenül méltatta a korabeli kritika a Két kor mezsgyéjén c. művet a csszl. magyar tudományos gondolkodás csúcseredményeként. A monográfiában feltárt anyag az egyes témakörök irodalom- és műközpontúbb megközelítését tette szükségessé. Az utóbbi időben T. ilyen kutatásokat végez. Munkásságának folyamatosságát és irodalomtörténeti jelentőségét bizonyítják a műfajtörténeti fejlődésrajzok (A csehszlovákiai magyar valóságirodalom; Novellairodalmunk 1919 és 1938 között; A Sarló és a csehszlovákiai magyar szociográfia stb.), az egyes irod. jelenségek hátterét és jellegét megvilágító tanulmányok (Hőskor és dilettantizmus; A világtudat és a világhorizont kérdésének felvetése a két háború közti kisebbségi életünkben; A nemzeti hagyományok szerepe stb.), sajtótörténeti kismonográfiák (Két háború közti sajtónk alakulása és megoszlása; Humoros sajtónk 1938 előtt stb.), kapcsolat- és kritikatörténeti összefoglalások (Kisebbségi irodalmunk kapcsolatai a két háború közti magyarországi irodalommal és sajtóval; Irodalomkritikánk 1918-1945 között stb.), kultúrtörténeti áttekintések (Magyarok élete és kultúrája a Szlovák Államban). Kutatásainak legfontosabb eredményei tanulmánykötetekben és antológiákban váltak hozzáférhetőkké. T. több alkalommal részesült tudományos munkásságának jelentőségét és társadalmi hasznosságát elismerő kitüntetésben: 1965-ben elnyerte a Csehszlovák írószövetség Nemzetiségi Díját, Madách Imre-díjat (1968, 1978), Fábry Zoltán-díjat (1988), Bethlen Gábor-díjat (1989) kapott. További kitüntetései: A Magyar Filológiai Társaság Díja (1997), Magyar Örökség-díj (1998), Márai Sándor Alapíványdíj (2001), A Magyar Köztársaság Csillagrendje (2002), Pribina-kereszt (2003). M: írások mérlegen, tan., 1958; Magyar irodalmi olvasókönyv, tankönyv, 1958; Fiatal szlovákiai magyar költők, antol. (vál. és bev.), 1958; A csehszlovákiai magyar irodalom, középiskolai tankönyv (társszerző), 1961; Szlovákiai magyar elbeszélők, antol. (vál. és bev.), 1961; A magyar irodalom története, egyetemi tankönyv (Rákos Péterrel), 1965, 1968; írás és szolgálat, tan., 1965; Két kor mezsgyéjén. A magyar irodalom fejlődési feltételei Csehszlovákiában 1918 és 1938 között, monog., 1967, 1983; A magyar irodalom története 1772-ig, egyetemi tankönyv, 1968; Örökség, antol. (vál. és bev.), 1968; Darkó István: Romok és fények (vál. és bev.), 1969; Szemelvények a régi magyar irodalomból, egyetemi tankönyv, 1970; A kassai Batsányikör évkönyve (szerk.), 1970; Az éhség legendája, 432