Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
BERKÓ Sándor umban, 1992-93-ban a nyitrai Pedagógiai Főiskola Magyar Tanszékén tanított. Az Egyesült Államokból hazatérve a Fórum és a Márai Sándor Alapítványnál dolgozott. 1996 febr.tól a Magyar Polgári Párt titkára. 2002-től a külügyminisztérium államtitkára. - Alkalmi cikkeit a Napban közölte, az első szlovákiai nyelvtörvény (1990) történelmi és társadalmi okaival foglalkozó Nyelvországlás (1994) c. kötetét a Fórum Alapítvány jelentette meg. F. Z. BERKÓ Sándor (Losonc, 1918. febr. 13. Ukrajna, 1943. ?): költő, publicista, műfordító. Már diákkorában írt verseket. Első írásai a losonci helyi lapokban (Indulás, Losonci Hírlap, Magyar Híradó) jelentek meg. Költővé a Korunk avatta, ahová Sándor László ösztönzésére küldte el verseit. 1936-tól a Prágai Magyar Hírlap és a po.-i Magyar Újság is rendszeresen közölte verseit, 1938. aug. végén pedig az ostravai Magyar Nappal került szoros kapcsolatba; ez a csatlakozás 1938 őszén nagy bátorságnak számított, a kommunista párt lapját ugyanis ekkor már sok munkatársa elhagyta. 1938 szept.-ben a húszéves költő már a Magyar Nap irodalmi rovatának vezetője, s a lap megszűnéséig, okt. 13-ig aránylag nagy mennyiségű politikai cikke és bírálata jelent meg benne. A bécsi döntés után Bp.-re került, ahol egy ideig a Népszava külső munkatársaként dolgozott; a Korunk és a kolozsvári Független Újság is közölte írásait. 1940 szept.-ben munkaszolgálatra hívták be; a Szovjetunió megtámadása után a keleti frontra vitték, s többé nem tért vissza. - Első versei főleg szerelmes versek, s rezignált hangulatokat tükröznek, az 1937-ben írt Hang vagyok c. költeményben azonban megtagadja „önkifejezéses" líráját. A háború közeledtével egyre gyakrabbanjelennek meg verseiben a keresztény mitológia motívumai (.Beszélgetés egy útszéli feszülettel - Ossietzky emlékére; Ének a Tátra alján stb.). A fasizmus térhódítása idején fokozatosan megnő lírájában a szimbólumok és az allegóriák szerepe. Gyakran idézi fel a gyermeki tisztaságot, melyet a „felnőttvilág" romlottságával állít szembe (Sanyika; Hintaló; Rosszaság). 1940-től egyre kevesebb a B.versek száma, bár a költő még a frontról is küldött néhány költeményt a Népszavába, a Népszava naptárába és a Zsidó évkönyvbe. A halál árnyékában fogant versei is lírájának állandó gazdagodásáról vallanak, s arról tanúskodnak, hogy a világháború egy növekvő látókörű költőtől fosztotta meg a magyar irodalmat. Műfordítóként B. a cseh szocialista líra legjobb képviselőinek (Petr Bezruč, Vítězslav Nezval, František Halas, Josef Hora) több alkotását fordította magyarra. M.: Az ördög köpenyében, v., Losonc 1940; Nem vagy magadban, vál. v., Bp. 1964. Ír.: Sándor László: Ez nem legenda, K 1939, 717-718.; k. a. (Komlós Aladár): Az ördög köpenyében, Múlt és Jövő 1941, 32.; Sándor László: Az ördög köpenyében, Láthatár 1941, 116.; Csanda Sándor: B. S. = B. S.: Nem vagy magadban, 149-163.; uő: Első nemzedék, Po.-Bp. 1968.; Fónod Zoltán: Üzenet, Bp. 1993, Po. 2002. V. E. BERTHA Mária; Orbán Jánosné, O. Bertha Mária (Pozsony, 1952. nov. 25.): szerkesztő, műfordító. A Komenský Egyetem BTK-n magyar-angol szakos tanári oklevelet szerzett (1976). 1976-77-ben a Szlovák Műemlék- és Természetvédelmi Hivatal szakelőadója, 1977-79-ben az Új Szó nyelvi szerkesztője volt. 1979-től 1991-ig a Madách Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott, 1995-től szabadfoglalkozású műfordító, 2001 októberétől a Remény c. hetilap szerkesztője. Ford.: Vladimír Ferko: Ördögborda, 1985; Valja Stýblová: Kérem a szikét, 1985: Jaroslav Boček: Égető csókok (Szőke Edittel), 1987; Pavel Francouz: Nyugtalanság, 1989; Jiří Brdečka: Egy faun megkésett délutánja, 1990; Szőnyi Endre: Pozsonytól Kassáig - Felső-Magyarország építészete 1848-1918 (Hushegyi Gáborral), 1996. A felsoroltakon kívül több alapiskolai tankönyvet, munkafüzetet és egy ima-, ill. evangelizációs könyvet fordított. K. T., M. J. BERTÓK Imre (Kéménd. 1922. aug. 30. Pozsony, 1994. jún. 7.): tankönyvíró, nyelvész. Ipolyságon érettségizett, a po.-i Pedagógiai Főiskolán magyar-szlovák szakos tanári oklevelet szerzett (1956). Kéménden tanított, majd járási tanfelügyelő volt Párkányban és Vágsellyén, ill. gimnáziumi és óvónőképzői 46
