Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
SZABÓ Károly rált könyvei: Berkó Sándor: Az ördög köpenyében, Losonc 1940; Oskar Wilde: Salome, 1957; Charles Baudelaire: Kytica z Kvetov zla, 1958; Zs. Nagy Lajos: Ének a tisztaságról, 1964; Rainer Maria Rilke: Piesne o láske a smrti, 1968; Duba Gyula - Szabó Gyula: Tűzmadár, 1997. Ir.: Haltenberger K.: Szabó Gyula, az ember és a művész, ISZ 1969/7; uő: Szabó Gyuláról, Művészet 1971/6; uő: Szabó Gyula 1907-1972, Művészettörténeti Értesítő 1975/2; Kubíčka K.: Szabó Gyula, kétnyelvű monográfia, Po., Bp. 1972; Tomáš Strauss: Július Szabó, monográfia, tanulmány, kz. 1980 körül; K. K. K.: Betű és forma. Könyvillusztrációk, katalógus, tan., Losonc, 1991; Ábelovsky, J. -Bajcurová, K.: Výtvarná moderna Slovenska 1890-1945, 1997. K. K. K. SZABÓ HALTENBERGER Kinga (Kassa, 1944. jún. 26.): művészeti író. 1961-1966 között a po.-i Komenský Egyetem BTK-án filozófia szakot végzett, és bölcsészdoktori címet szerzett. 1966-1969 között szakközépiskolában tanított Po.-ban. 1969 óta (Szabó Gyulával megkötött házassága után) Losoncon él. Közreműködésével alakult meg 1980-ban Losoncon a Nógrádi Galéria, melynek egy rövid időszak kivételével 1980-2003 között igazgatója volt. Szabó Gyula halála után az ő nagy terjedelmű hagyatékának ápolását és feldolgozását is magára vállalta. A Pro Arte Losoncziensis Alapítvány (1994-1996), majd ennek felszámolása után a Szabó Gyula Barátainak Köre polgári társulás (1997) megalapítója. A CSMKT, majd az SZMKT alapító tagjai közé tartozik, 2002 óta elnöke, a társaság több kiállítását rendezte. Számos kiállítást rendezett a Nógrádi Galériában és más galériákban, kiállítótermekben, tanulmányok és cikkek szerzője, írásai kiállításkatalógusokban, szaklapokban, helyi és országos lapokban jelentek meg. M: Szabó Gyula, az ember és a művész, ISZ 1969/7; Szabó Gyuláról, Művészet 1971/6; Szabó Gyula, Művészettörténeti Értesítő 1975/2; PaxAtom-impressziók Szabó Gyula grafikáiról, tan., Harminc év alkotó munkája, 1975; Losonci képzőművészek, tan.. Limes 1999/2; Krón Jenő grafikai iskolája (1921-1928) és más magániskolák Szlovákiában 1919 után. Külön világban és külön időben. Bp. 2001; Szabó Gyula-breviárium, vál., szerk. SZABÓ Imre (Beregszász, 1912. nov. 25.): jogi szakíró, publicista. A gimnáziumot szülővárosában, a jogot Prágában végezte, utána Munkácson volt joggyakornok. 1938-tól Mo.on élt. 1944-ben Németországba deportálták. 1945 után Bp.-en egyetemi tanár, akadémikus, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatója volt. - A két vh. között csszl. magyar kommunista lapokban és az erdélyi Korunkban publikált. Elsőként írt marxista szempontú tárgyilagos értékelést Németh Lászlóról és a Tanú folyóiratról (Búcsú a Tanútól, K 1937, 148). A Fábry Zoltán által is feldolgozott kárpátaljai nyomorról cikksorozatot írt (A kárpátaljai Bábel, MaN 1936. dec. 6-13.). 1945 után Mo.-on számos jogtudományi müve jelent meg. Cg g SZABÓ Iván (Érsekújvár, 1913. nov. 26uo., 2003. dec. 26.): helytörténeti adatgyűjtő. Öt gimnáziumi osztály elvégzése után a po.-i kereskedelmi akadémián tanult és érettségizett. 1939 és 1945 között postai, 1945-től nyugdíjazásáig vendéglátóipari tisztviselő volt. Az Érsekújvárra és részben Nyitrára mint megyeszékhelyre koncentrálódó gyűjtéséből főleg a vár- és várostörténeti irodalom, az 1918 előtti helyi sajtótermékek és az Érsekújvárott született és működött írókról, tudósokról, újságírókról, pedagógusokról összegyűjtött bioés bibliográfiai adatok érdemelnek figyelmet. Az utóbbi vonatkozásban Sz. a Magyar irodalmi hagyományok szlovákiai lexikonába és ebbe a lexikonba is sok adatot közvetített. Ritkán publikál, írásai a Castrum Novum c. helyi lapban jelennek meg. j j SZABÓ Juliska -> Dömötör Teréz SZABÓ Károly (Pozsony, 1917. jan. L-Budapest, 1988. júl. 28.): történész. Po.-ban és Szegeden jogot végzett, 1940 és 1944 között megyei tisztviselő volt Érsekújvárott. 1947-től a po.-i Magyar Meghatalmazott Hivatala vezető tisztviselője volt, s 1949 szept.-ben utolsóként hagyva el állomáshelyét Mo.-ra költözött. A városi falemezgyárban, majd a faipari kutatóintézetben dolgozott, s a szarufejtés lineáris 375
