Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

Emigráns írók nyei, Ady háborús költészete („ember az embertelenségben"), a német expresszionista irodalom stb. hatására Fábry szakított az öncélú, a realitásoktól független, a művészi produkciókra törö irodalommal, s meghirdette egy emberközpontú, az emberről és az emberért szóló irodalom igényét. A fogalom tartalmának lényegét először Az irodalom mai életproblémái (ÖÍ l.)c. 1922-ben írt cikkében fogalmazta meg. A névadásra s a lényeg programszerű kifejtésére a Fehér egerek a fórumon (1923) c. írásában kerített sort (ÖÍ 1.). A névadás ihletője, irod. előzménye Márai Sándor Emberi hang c. verskötete, vagy - ami valószínűbb Földes Sándor Emberország c. expresszionista verskötete. A fogalom az évek folyamán tartalmi változáson ment át, kezdetben a testvériség krisztiánus-reformeri szellemiségét, később ennek szociális töltésű, a társadalmi egyenlőtlenségeket bíráló változatát tükrözte, a harmincas években pedig osztályharcos vonásokkal bővült. A fogalom keletkezésének, kialakulásának legteljesebb rajzát Fábry az Emberirodalom 1914-1924 c. összefoglaló tanulmányában rögzítette (ÖÍ 1.). Ir.: Görömbei András: A csehszlovákiai magyar irodalom 1945-1980, Bp. 1982; Fónod Zoltán: Megmozdult világban, 1987. Sz. Z. Emigráns írók: az 1918-19-es mo.-i forradalmak bukása után elmenekült írók, újságírók. Egy részük a CSSZK-ba jött, hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodott, néhányuk véglegesen letelepedett. Két csoportra oszthatók: kommunistákra, akik megmaradtak a Tanácsköztársaság eszméi mellett, bekapcsolódtak az itteni baloldali munkásmozgalomba s 1921 máj. után a CSKP munkájába, valamint októbristákra, akik polgári radikális vagy szocdem nézeteket vallottak, s a csehszl. rendszerben politikai eszményüket találták meg. A csehszl. kormány szívesen befogadta az iránta lojalitást, sok esetben szervilis hűséget tanúsító októbristákat, s ezek a kormánypárti sajtóban és egyéb intézményekben a kisebbségi politikai és kulturális aktivizmus kialakítására törekedtek. A következetes kommunista emigránsok viszont csakhamar nemkívánatos személyek lettek, s előbb-utóbb távozniuk kellett. Akadtak emigránsok, akik „haza" jöttek, azaz itteni születés vagy illetőség alapján igényük volt az állampolgárságra (Benjámin Ferenc, Fehér Ferenc, Forbáth Imre, Juhász Árpád, Mácza János). - Emigránsaink érdeme a korszerű kisebbségi újságírás megteremtése. Az államfordulat után rengeteg magyar értelmiségi, köztük újságíró is, kényszerűen eltávozott, így a szervezkedő pol. és irod. sajtóban hiányoztak a hozzáértő emberek. Ezt a hiányt az újságírásban és -szerkesztésben tapasztalt emigránsok hidalták át. A napilapok közül kiemelkedő szerepük volt a Kassai Munkásban (Mácza János, Jász Dezső, Gyetvai János, Hidas Antal, Földes Sándor), a Kassai Naplóban (Barta Lajos, Ignotus, Jarnó József, Juhász Árpád, Simándy Pál), A Reggelben (Antal Sándor, Benjámin Ferenc, Kaczér Illés, Lányi Menyhért), a Magyar Napban (Barta Lajos, Forbáth Imre, Földes Sándor), s még a jobboldali ellenzéki PMH-ban is (Bihari Mihály, Erdélyi László, Paál Ferenc, Sándor Imre); az irod. és kult. lapok közül a Tűzben (Gömöri Jenő), az Új Szóban (Barta Lajos). Az emigránsok legjobbjai az irodalom fejlődésére is nagy hatással voltak: felkészültségükkel, világirod. tájékozottságukkal, az új iránti érzékenységükkel korszerűbb irod. közvéleményt teremtettek, s hatékonyan hozzájárultak az új nemzedék kibontakozásához. - Azokat az emigráns írókat és publicistákat, akik 1919 és 1938 között véglegesen vagy tartósan beépültek irod. életünkbe, külön címszók tárgyalják (Andreánszky István, Antal Sándor, Barta Lajos, Benjámin Ferenc, Bihari Mihály, Bodnár István, Czabán Samu, Fehér Ferenc, Forbáth Imre, Földes Sándor, Gömöri Jenő, Jarnó József, Juhász Árpád, Kaczér Illés, Lányi Menyhért, Sándor Imre, Sas Andor, Simándy Pál, Surányi Géza, Szerényi Ferdinánd, Szucsich Mária). A két vh. közti szoc. és polg. baloldali lapjaink a Szovjetunióban, Ausztriában, Németországban és másutt tartózkodó emigránsoktól (Balázs Béla, Barta Sándor, Böhm Vilmos, Fényes Samu, Gábor Andor, Garami Ernő, Garbai Sándor, Gergely Sándor, Hatvany Lajos, Háy Gyula, Hidas Antal, Hock János, Ignotus, Jászi Oszkár, Kahána Mózes, Karikás Frigyes, Kassák Lajos, Kéri Pál, Komját Aladár, Lukács György, Révai József, Szende Pál, Zalka 96