Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004

A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke

SZVATKÓ Pál ľovnícky slovník, 1968; Boldog vadászévek, Po.-Bp. 1980. Ir.: Gály Iván: Puskával, fényképezőgéppel, tollal, ÚSZ 1978. márc. 19.; (fukári): Boldog vadászévek, Szabad Földműves 1981. ápr. 11.; Maros Dénes: Fiatalok könyvespolca, Népsz. 1981. máj. 27. F. Z. Szűz Mária Új Virágos Kertje: kat. hitbuzgalmi havilap, a szlovákiai magyar Máriakongregációk orgánuma. 1922 jan.-tól 1944 okt.-ig létezett. Első 5 évfolyama Érsekújvárott, a következő 3 Nyitrán, a további 15 Komáromban jelent meg. Szerkesztői váltakozva Turányi Margit, Rummel Rezső, Király József és Bíró Lucián voltak. T. L. SZVATKÓ Pál; Harangfalvi Szvatkó (Zsolnatarnó, 1901. szept. 9. - München, 1959. nov. 17.): újságíró, publicista, esszéista. Régi, magyar-német-szlovák keveredésü polgári családból származott, gyermek- és iijúkorát Nagyszombatban töltötte. A gimnáziumot ott, bölcsészeti tanulmányait Bp.-en, Prágában és Párizsban végezte. Rövid ideig a Csehszlovákiai Magyar Népszövetségi Liga titkáraként működött, majd 1924-től 1938 nov.-ig a magyar ellenzéki pártok közös lapjának, a PMHnak belső munkatársa, szerkesztője volt. Emellett 1928-1929-ben a Képes Hetet, majd 1. számával elhaló saját lapját, az Új Munkát is szerkesztette. Nagy sikerű lapalapítása az Új Szellem volt. 1939-től Bp.-en élt, s a rövid életű Felvidéki Magyar Hírlapot, majd a kormány félhivatalos lapját, a Magyarországot szerkesztette, Kállay Miklós miniszterelnök „hintapoiitikájának" megfelelően a burkolt angolbarátság szellemében, 1943. dec. 31-én pedig A feltétlen megadás elve c. vezércikkében szinte kész tényként kommentálta a Nyugat várható győzelmét. Az 1944. ápr. 15-i német bevonulás után a Gestapo letartóztatta, s 1945 máj.-ig a mauthauseni koncenti'ációs tábor foglya volt. 1945 s főleg 1948 után az újságírásban nem voltak lehetőségei, fordítóként dolgozott. 1957-ben elhagyta Mo.-ot; rövid bécsi tartózkodás után Münchenbe ment, ahol haláláig a Szabad Európa Rádióban dolgozott. - Első cikkei, versei a po.-i Tavaszban jelentek meg (Új stílus felé, 1919/31; Irodalom, művészet, zene, 1925/25). Az ilj. mozgalmak (cserkészet, egyetemi mozgalmi csoportok) nagyarányú kibontakozásában neki is szerepe volt. A Mi Lapunkban az európai orientációval kapcsolta össze a nemzeti identitás őrzésének eszméjét. „A magyarság nagy szent kincs, kultúra, anyanyelv, minden; találjátok ki, miként lehet ezt a szentséget a változott körülményekben megőrizni - írta. - Az öregek nem adhatnak tanácsot. Ok máshoz voltak szokva, s most idegenül állnak az idegenben. Lássátok a fiatal Európát, mely okult, másképp akar élni, s nem akar több háborút vagy forradalmat." (Fiúk, önképzést, Európát és fiatal magyarságot7, 1926/9). A Sarlóval hosszú baráti kapcsolatban volt, de a kommunista „lecsatlakozást" élesen elítélte. A 20-as évek közepétől főleg a PMH-ban és a Magyar írásban publikált, de a mo.-i irod. és kultúrpol. folyóiratok (Nyugat, Magyar Szemle, Apollo, Szép Szó) és a cseh Přítomnost is közölték írásait. Kemény ellenfele, Fábry Zoltán még legádázabb vitáik idején is elismerte hatalmas műveltségét, kivételes entellektüel-egyéniségét, s „vibráló tollú, nagystílű" publicistának, esszéistának és a „legműveltebb prágai fő"-nek nevezte. Ifjúkori szellemi fejlődésük hasonló volt, csak Sz.-é a nagyobb anyagi lehetőségek révén differenciáltabb. Mindketten azzal kezdték, amit Fábry később „intellektuálgyönyöröknek", az esztetizáló irodalom, dekadencia bódult élvezésének, „szürcsölésének" mondott, de a változás (a kisebbségbe kerülés) élménye, megrendítő átélése ellenkező hatással volt rájuk. Fábry a kisebbségi élet harcaiban változó formákban, de mindig messianisztikusan egyhitű volt („emberirodalmár", rappista, vox humana-hívő), Sz. viszont a relativizmus követője lett, s pluralisztikusán értelmezte-értékelte a demokráciát. Relativizmusát - melyet az európai szellemi fejlődés nagy bírálói (Spengler, Unamuno, Huizinga) is befolyásoltak - a PMH pártgazdái (a Magyar Nemzeti Párt és az Országos Keresztényszocialista Párt) közül a keresztényszocialisták erősen rosszallották, s kikényszerítették az ilyen szellemiségű Új Munka folyóirat azonnali megszűnését. Sz. minőségi elve sem tetszett nekik, de ő ezt sohasem adta fel, s összefoglaló irod. 403