Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004
A szövegben előforduló rövidítések jegyzéke
DUBA Gyula Dolgozó Nő Nő DONNER Pál; Árva Pál (? - Prága, 1939. márc. ?): újságíró, rádiószerkesztő, műfordító. Egy ideig a PMH-ná! dolgozott, aztán az aktivista Magyar Újság prágai szerkesztője lett. A 30-as években buzgó aktivistaként jelentős pozíciókba jutott: a prágai rádió magyar osztályának vezetője s a minisztertanács mellett működő kisebbségi osztály munkatársa volt. Az 1934 és 1938 között működő Prager Kiadónak szinte mindenese: fordító, lektor, sorozatszerkesztő és rádiós népszerűsítő. Fordítóként öt kiemelkedő Čapek-múvet s a csehszl. államférfiak (Masaryk, Beneš, Ivan Dérer, Milan Hodža) egy-egy művét fordította magyarra. 1939 márc.-ban, a németek prágai bevonulásakor öngyilkos lett. T. L. DÖMÖTÖR Teréz; Szabó Juliska (Somorja, 1904. szept. 28. - Budapest, 1980. jan. 25.): autodidakta munkásíró. Az elemi iskola elvégzése után cselédlányként, majd gyári munkásként dolgozott. Riportjai és dokumentumértékű tárcái, novellái kommunista lapokban (Munkás, Az Út, Korunk) jelentek meg. A Turczel Lajos összeállította Az éhség legendája (1975) c. hagyományantológiában 3 novellával és egy kisregénnyel szerepel. Ir.: Balogh Edgár: D. T., Az Út 1933/1; Sándor László: D. T.-ről, ISZ 1964/10. T. L. DÖRNER, Tibor Štítnický, Ctibor DUBA Gyula (Hontfüzesgyarmat, 1930. jún. 8.): író, közíró, szerkesztő. Elemi iskoláit szülőfalujában, a gimnázium alsó tagozatát Léván végezte, a háború, majd a magyarüldözés miatt nem folytathatta tanulmányait. 1945 és 1950 között földművelő saját földjükön. 1950 jan.-aug.-ban segédmunkás volt a dubnicai Škoda üzemben, 1950-1954-ben a kassai gépészeti szakközépiskolában tanult, 1954-ben érettségizett. 1954-1957-ben a po.-i Szlovák Műszaki Főiskola hallgatója volt gépészmérnöki szakon. Tanulmányait megszakította, 1957 febr.-szept.-ben a Szlovák Rádió magyar szerkesztőségének riportere, majd 1959-ig katona volt. 1959 dec.-tői a Hét szerkesztője, riportere, 1968-tól az ISZ főszerkesztője, 1983tól a Madách Könyvkiadó irodalmi vezetője, 1990-től a Szlovák Irodalmi Alap ösztöndíjasa volt, 1993-tól nyugdíjas. - Első írásait a Fáklya közölte 1954-ben. Pályakezdése a humor jegyében zajlott. A kezdeti siker hosszú időre meghatározta írói tevékenységét. A hatvanas évek elejéig szinte kizárólag humoreszkeket, tréfás karcolatokat, szatirikus történeteket, irodalmi karikatúrákat írt. E műfajokat később ritkábban művelte, de hűtlen sohasem lett hozzájuk. Humora egyéni, ízes, nem tolakodó, nem is harsány. Elevenbe vág, de nem okoz fájdalmat, nem bánt, hanem javítani óhajt, az emberi gyarlóságokat, a társadalmi élet ellentmondásait stb. veszi célba. Eredményeit számos kötet őrzi: A nevető ember, 1959; Szemez a feleségem, 1961 \ Na, ki vagyok?, 1965; Baj van a humorral, 1967; Az elrabolt taliga, 1980; Káderezés a (zseb)Parnasszuson, 1981 stb. Első terjedelmesebb elbeszélése 1960-ban jelent meg: az Ancsi és Jancsi, amely egy novellában termékeny alkotói korszak nyitányát jelentette. Novelláiban is az ember lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusait feltáró, az igazságot kereső, az emberi fogyatékosságokat megértő, ismerő, de kíméletlenül pellengérre állító írónak bizonyul, aki meghatározó élményeit egy még háborítatlan faluközösségben szerezte, s csak a felnőttség küszöbén vált ki a felbomló, önmagától menekülő parasztvilágból. Hősei többnyire faluról városba kerülő, paraszti sorból értelmiségivé váló, e változás lelki komplexusait, identitászavarait szenvedő fiatalok. Legjelentősebb novelláskötetei: Csillagtalan égen struccmadár, 1963; Delfinek, 1966; Ugrás a semmibe, 1971; Angyal vagy madárijesztő?, 1975; Kiárusítás délelőtt, 1984. Kevés olyan írása van, amelyben nem tükröződik az a valóság, amely ifjúságának életterét jelentette. Eltéphetetlen szálak fíízik ehhez a világhoz, a földet művelő parasztsághoz, amelyben családja több generációra viszszavezethetően gyökerezik. A szülőföld, a felnevelő táj ihlető ereje, a faluélmény, a paraszti identitás tudatosítása, a faluközösség, a paraszti életforma és tapasztalati hagyomány élményforráskénti kiaknázása szülte életművé89
